Évfordulók

Angol nemesi családból származott az ápolónői hivatás és képzés megteremtője, Florence Nightingale (1820-1910).
Kora ifjúságától érdeklődött az egészségügyi szolgálatok, a kórházszervezés, az ápolás iránt, és elhivatottságot érzett a szenvedőkön való segítésre. Példás élet az övé. A beteg emberiségért, a sebesült katonákért, a gyógyításért szervezett és mozgósított Viktória királynő korában, amikor a nők szinte csakis a családi élet keretében mutathatták meg képességeiket. Csupán néhány erős jellemű és kivételes tehetségű asszony volt képes áttörni a társadalmi korlátokat. Florence közéjük tartozott.
Fiatal korától egy kórházban dolgozott, később felügyelője lett egy beteg nőkről gondoskodó intézménynek, ahol már a gyakorlatban is megvalósíthatta az ápolásról vallott haladó gondolatait. A krími háború idején (1853-1856) az angol hadseregben megszervezte a hadikórházakat. Önkéntes ápolónőket toborzott és vezetett Skutariba, az angolok kórházbázisára. Szervezőkészségének és elszántságának köszönhetően annyira javultak az ápolás feltételei, hogy a halálozási arányszám a kétharmadára csökkent. Éjjelente lámpással járta a hadszíntereket, és kutatta a sebesülteket. Lámpája szerte a világon az ápolás szimbólumává vált.
Londonba visszatérve hívei ötvenezer fontos alapítványt tettek, amelyből ápolónőképző intézetet alapított. A krími háború rettenetes lelki és fizikai megterhelését sosem heverte ki. Kilencven évig élt, de évtizedeken át ágyban fekvő betegként, maga is ápolásra szorulva.