Van egy történetünk

Az iszlamabadi Legfelsőbb Bíróságon megkezdődött a fellebbviteli per annak az asszonynak az ügyében, akit 2002 júniusában szülőfalujának törzsi tanácsa csoportos megerőszakolásra ítélt. Három évvel ezelőtt a fővárostól 560 kilométerre lévő Meerwala falu tanácsa rendelte el az ifjú Mukhtaran Mai szexuális megalázását. Az ítéletet azzal indokolták, hogy a lány 13 éves öccse állítólag szerelmi kapcsolatba keveredett egy nálánál előkelőbb család lányával, amit nem engedhetnek meg a törzsi hagyományok. Bár a vád soha nem bizonyosodott be, a vének tanácsa mégis kegyetlen verdiktet hozott. Nem a fiút büntették meg, hanem - szemet szemért alapon - a nővért vetették prédára. Az ítélet így szólt: 13 falubeli férfi közösüljön a lánnyal, mert csak így lehet lemosni a gyalázatot. Az ítéletet végrehajtották, a férfiak barbár módon megerőszakolták a vétlen fiatal nőt.
És itt jött a váratlan fordulat. Bizonyára nem először tartottak valahol Pakisztánban a még a szigorú iszlám törvényeknél is kegyetlenebb törzsi ítélkezést. De most először lázadt fel az áldozat. A lány szembefordult a törzsi vénekkel és szokásokkal, s feljelentette a bíróságon megerőszakolóit. Talán még így is eltussolták volna az ügyet, de Mukhtaran biztosra ment: külföldi lapokhoz fordult. Az első híradás nyomán az egész nemzetközi sajtó felkapta a történetet, a lány drámája többé nem maradhatott Pakisztán határain belül. A közvéleményt meglepte, hogy az eset nyilvánosságra került, hiszen arrafelé máig úgy tartják, hogy a nemi erőszak az áldozat szégyene. A hatóságnak azonban mégiscsak lépnie kellett. A bíróság - bizonyára jórészt a nemzetközi nyomás hatására - a gaztettet elrendelő vezetőt, valamint a tettesek közül öt férfit halálra ítélt. A lahore-i fellebbviteli bíróság ötüket felmentette, a hatodik büntetését pedig életfogytiglani börtönre változtatta.
A megmásított eredeti ítélet ismét felkorbácsolta az indulatokat. Mukhtaran Mai a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. Az öt férfit újra letartóztatták, de a minap óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A nő útlevelét ugyanakkor bevonták. Musarraf pakisztáni elnök elismerte, hogy ő rendelte el az úti okmány bevonását, mivel a nő rossz hírét kelti az országnak. Mai ugyanis közben világszerte ismert jelképpé vált: először a keserves pakisztáni asszonysors, később pedig a bátor kiállás szimbólumává. De hazájában rossz szemmel néznek rá, minden lépését rendőrök követik, nem hagyják, hogy riporterekkel beszéljen, gyakorlatilag házi őrizetben van. Egy civil szervezet meghívta az Egyesült Államokba, hogy előadást tartson a pakisztáni nők helyzetéről, ám nem utazhatott el. Most a Legfelsőbb Bíróság ítéletére vár, és bízik abban, hogy megerőszakolói elnyerik méltó büntetésüket. A sokat szenvedett nő szerint ez csak a halál lehet. Ebben a reményében nem elsősorban a bosszúvágy vezérli, hanem a cél, hogy ilyen barbár kegyetlenség ne történhessen meg többé.