Évfordulók

Aranyszínű hajzuhataga és szépsége miatt hódoló kritikusai szőke csodának becézték Márkus Emíliát (1860-1949). Ezen a néven vonult be a színháztörténetbe is a 145 esztendeje született művész.
Korengedménnyel, tizennégy évesen vették fel a Színművészeti Akadémiára, először Paulay Ede direktor figyelt fel talentumára. "Közel hetvenöt évre terjedő pályája a sikerek és diadalok útja volt. Nőiességének varázsát, asszonyi báját hosszú évtizedeken át megtartotta, s fiatalasszony-, sőt leányszerepeket is illúziót keltően alakított túl az ötvenedik évén" - emlékezik Cenner Mihály színháztörténész. A Nemzeti Színház társulatának csillaga játszotta először színpadon Vörösmarty Tündéjét és Ibsen Nóráját. A nagy norvég drámaíró a kedvéért látogatott Magyarországra. Jókait és Csiky Gergelyt annyira elbűvölte varázsos játéka, mély zengésű hangja, hogy mindkettő feleségül kérte.
A legvégletesebb jellemeket is kivételes beleérző képességgel és a legnagyobb természetességgel ábrázolta. Erősségének számított a veretes színpadi beszéd és a nemes pátosz. Sokoldalú tehetséggel alakított naivákat, klasszikus és szalondrámák lírai hősnőit éppúgy, mint modern színpadi művek főszerepeit. A színpadon életre keltett, szerető és gyűlölő, szenvedélyes nőalakjai sorából kiemelkedik Júlia, Melinda, Noémi, Ophelia, Desdemona, Éva, Gertrudis, Cordelia, Cleopatra, Stuart Mária, Lady Anna, Mirigy, Mária Terézia megformálása. Mindenki rajongott érte, "kakasülő és páholy, varrólány és irodalmi ínyenc egyaránt tapsolt neki" - írta hódolattal Kosztolányi Dezső.