Évfordulók

Iskolateremtő orvosprofesszor volt az édesapja is a száznegyven esztendeje született Korányi Sándornak (1866-1944). Maga is belgyógyász lett a családi példa nyomán, a modern veseélettan és vesekórtan egyik nemzetközileg elismert megalapítója, foglalkozott a szív-, tüdő- és cukorbetegség gyógyításával is. Az elsők között alkalmazta a biokémia és a biofizika eredményeit a klinikai kutatásban. Pályája kezdetén, a XIX. század végén fénykorát élte a hazai orvostudomány. Klinikák, kórházak, laboratóriumok izgalmas, új kísérletei fémjelezték a gyógyítás nagy korszakát. A XX. század kiemelkedő orvosai között is legendás maradt Korányi alakja. Pedagógusként jelentős iskolát hozott létre. A só íze című írásában Illés Endre "vadkan komorságú, mindig leszegett arcára", lényeglátó képességére emlékezik: "Egy új világot tárt elém. Az egészség és a betegség, a rend és a rend ellen törő erők küzdelmét. S ő is el tudta oszlatni ennek az alvilágnak sötétségét, meg tudta fékezni démonait. Már az első órán a híve voltam, a nagyok, a legnagyobbak közé soroltam őt. A legmagasabb szinten kezdte. Az erőfeszítést kívánta, a teljes jelenlétet. Sugárzott belőle a tudás, a tisztesség, a kemény erkölcs, a meg nem alkuvás. Fel tudta kelteni a vágyat, hogy a legmagasabbra törjünk. Életművének lényege a pontos diagnózis volt, a felismerés és elkülönítés." Halálos betegen híveitől egy bölcs idézettel búcsúzott: "Tanítványaimban feleslegessé tettem önmagamat."