Jeles napok

Az idén egy napra (június 4.) esik pünkösd és a hazánkat feldaraboló trianoni diktátum aláírásának évfordulója. Százezrek indulnak keletre, a magyarság zarándokhelyére, Csíksomlyóra, hogy, ősi szokás szerint, a felkelő nap megtisztító sugaránál égi édesanyánknak, Babba Máriának sírják el félelmeiket, és tőle kapjanak vigaszt: "Évszázadok kalászaiból kipergő népek sorsa sorsunk? / Ringunk a szél bölcsődalában, holnap ki tudja már, kik voltunk? // Asszonyaink párnára, ingre mentik a szűkülő hazát: / vásznaikon az elkaszált rét nekünk pompázik tovább. // Űzhetnek - minket jégveréssel szegezett e földhöz az Úr, / hol sírok kopjafái vívnak miértünk halhatatlanul." (Baka István: Székelyek). S mintha Csíksomlyó vigasztalása szólalna meg az Erdély népi kultúráját fáradhatatlanul gyűjtő Kallós Zoltán intésében: "Ne politizáljunk! Táncoljunk, énekeljünk, beszéljünk magyarul, s nem lesz semmi bajunk!" Ez az üzenete a szintén erdélyi költőóriás, Dsida Jenő versének is: "Bolyongani faluról falura / durva darócban gazdag, tiszta szellem, / egymás szolgája mind és nem ura, / csecsemő csámcsog minden anyamellen. // Így készülünk szelíd háborúra, / mindig magunkért, soha mások ellen, / sót párolunk, és vásznakat szövünk, / s míg kissebbítnek, lassan megnövünk." (Tükör előtt).