Jeles napok

Szeptember régi nevei: Földanya hava, Szent Mihály hava, Őszelő hava. A Földanya hava az ősi természeti hitvilágot eleveníti fel: a termés "beteljesülésekor" a magba (tojásba), a halál hálójába záródik az Élet, amely azonban a termékeny anyaföld sötétjében és melegében "csak elalszik, nem hal meg". Tavasszal az éltető víz segítségével a mag duzzadni kezd, majd felpattanva új életre kel. A természetben lezajló, évente megismétlődő folyamat az antik hiedelemvilágban az ó-egyiptomi Ozirisz, isteni származású jó király, illetve a föld termékenységének görög-római istennője, az embereket a földművelésre megtanító Démétér-Ceres történetében elevenedik meg. Népi hiedelemvilágunkban az édes anyaföld a lent, az alap. Ebbe gyökereznek az éltető növények, a kultúránk, erre épül a ház, a család, a haza, az egész földi Élet. A Keleti (görög katolikus) Egyház szeptember 1-jén nyitja az új egyházi évet, ami egybeesik a gazdasági és iskolai évkezdettel. Ekkor indul az őszi gabona - régi szóhasználatban az élet - vetése és ugyanakkor az emberpalántákba a "jó mag" ültetése, a növendékek Életre "növelése". Így hangzik ilyenkor a könyörgő ének: "Századok teremtője és Ura! / Mindenség Istene! / Ki az esztendő fordulását megáldod, / Üdvözítsd a te kimeríthetetlen kegyelmed által mindazokat, / Kik imádják a te könyörületedet, / És neked, Uralkodónknak félelemmel ezt kiáltjuk: / Tedd boldoggá, Szabadítónk, mindnyájunk számára az Új Évet!"