Bűnről bűnre

A törvénytisztelő polgár gyakran zavarba jön, amikor el kell döntenie, mit is kezdjen az igazságszolgáltatás békésnek látszó folyamát izgágaságukkal fodrozó ügyvédekkel. A bűnüldözők már-már összerendeznék a cselekmény gubancos szálait, amikor jön az okvetetlenkedő jogász, és összevissza kuszál mindent, derék nyomozóink kezdhetik elölről az egészet. Kellenek tehát előbbiek az igazságkeresés folyamatába, avagy csak hátráltatják a tisztánlátást? Itt van például E. Zsanett esete az öt rendőrrel, mely kis híján romba döntötte a Teve utcai rendőrpalotát. A média kiosztotta a szerepeket, a tisztességes, kiegyensúlyozott lelki életet élő egyenruhásokat nyakukba röppenő menyasszonyok várták, újságoldalakon közhírelve, miközben a bulvársajtó kinyomozta, hogy a bajkeverő lány lop, csal és hazudik is. A közvélemény tehát nyugodtan hátradőlhetett a kockás huzatú fotelban, hogy lám, hát ennek is vége… És ekkor jött a nyughatatlan ügyvéd, merthogy talált egy másik orvos szakértőt, aki, szemben elődjével, írásba adta, az ominózus sérülések igenis keletkezhettek azon a balszerencsés éjszakán, amikor a lányt a rendőrök igazoltatták. A Budapesti Nyomozó Ügyészség elfogadta az indítványt, egy harmadik szakértőt rendelt ki, mi több, elfogadta azt is, hogy hozzátartozók tanúskodjanak a sérülések dolgában. A médiabeli ítélkezők most zavarba jöttek: lehet, hogy mégsem olyan sima ez az ügy, ahogy azt sugallták? Az igazságszolgáltatás tehát fut még egy kört, így a nyomozás befejezése szeptemberre is elhúzódhat.
Na már most akár igaz Tuza Péter védőügyvéd állítása, miszerint a lányt nagy valószínűséggel erőszak érte, akár nem igaz, a döntés így sokkal igazabb lesz, mint korábban lett volna. Ebben pedig kétségtelenül a buldog módjára szívóskodó védőé a főszerep. Számomra az elhíresült Zsanett-ügynek máris ez a legfőbb tanulsága. No és az, hogy mi, a közvélemény, ne üljünk már olyan békés derűvel abban a kockás huzatú fotelban, mert lehet, hogy félrevezetnek bennünket. Csak éppen nem tudunk róla…