Évfordulók

Az agyag poétájának is nevezték a 105 esztendeje született Kovács Margit (1902–1977) keramikust és szobrászt. Művei alapanyagáról megrendítően vallotta: „Az agyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. És azóta ez az elem bekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor.” Modern kerámiaművészetünk kimagasló tehetsége Bécsben, Münchenben és Párizsban tanult. Hitet, szeretetet és szépséget sugárzó, lélekkel, játékossággal áthatott bibliai, népi és mitológiai alakjai, nyers színű samottos agyagfigurái, áttört korsói, táljai, falképei, korongolt, festett, mázas szobrai, reliefjei egy nagy fantáziájú, emberszerető művész sajátos mesevilágát népesítik be. Román kori szobrok vaskossága, groteszk bája köszön vissza vallásos témájú művek sorában: az ítéletnapi harsona, a kuglófmadonna, Dávid király, az utolsó vacsora, az öreg halász megfogalmazásában. A megnyúlt vonalú gótikát idézi a bárányos király, az oszlopangyal, a királykisasszony alakja. P. Brestyánszky Ilona művészettörténész szerint „alkotásai, melyek a képző- és iparművészet határmezsgyéjén állva csak a lényeges emberi dolgokról, a születésről, halálról, szerelemről, házasságról, anyaságról, örömről, bánatról, fájdalomról, gyászról vallanak mai, egyéni nyelven, a múlt hazai és nemzetközi tradícióiból kinőve a XX. századi magyar ábrázolóművészet fő vonalába tartoznak. Életműve befejezett, csodálatos egész; zaklatott, idegtépett korban törékeny tökéletesség.”