Jeles napok

Szent István király egyetlen, nagykorúságot is megélt gyermeke, Imre herceg szentté avatásának napján (november 5.) Péli Zoltán Gábor Szent Imre emlékezetének templomában című könyvéből idézünk. A legenda szerint a soltszentimrei templomot István király építtette Imre emlékére, aki egy vadászaton halt meg 1031. szeptember 2-án – Soltszentimre határában lévő Vadkertben kapta Imre a halálos sebet, s a szentimrei templom helyén halt meg. Megfigyelték, hogy az Árpád-kori templom tornyának kettős ablakán Imre halálának napján (szeptember 2.) süt be először – egy vékony sugárban – a nap, majd napról napra erősödik a fény, míg az egész nap köre beragyogja a templomhajót. Ez szinte visszatükrözi a XI. században íródott legendát, mely szerint Imre „…halálának harmincadik napján az erények oly nagy jeleivel tündökölt, hogy akik a királyi városban tartózkodtak, ahol szent testét eltemették, ez nem a bánat és a gyász, hanem az öröm napja volt. S ekkor már atyját sem a bánat, hanem az öröm árasztotta el az örök élet koronája miatt, amit fia kétségtelenül megkapott.” Imre nevének mássalhangzói (mr) Máriáéval azonosak, s mindketten a szűzi tisztaság erényeit hordozták. Történetük ezen túl is összekapcsolódott, hisz István király – örököse nem lévén – fia halálának helyén a Szűzanya oltalmába ajánlja országát és a Szent Koronát. Ennek emlékére az ősi templomot is a Magyarok Nagyasszonya védelmébe ajánlották.