Van egy történetünk

Az utóbbi idők egyik legfurcsább történetét kapta fel a nemzetközi sajtó: negyvenhét éven át hordozta méhében halott magzatát egy marokkói asszony.
1965-ben szülési fájdalmakkal szállítottak Casablanca egyik kórházába egy asszonyt. Zahra Aboutalib rémülten látta, hogy a mellette fekvő nő belehal a szülésbe, s nagyon megijedt, hogy ő is erre a sorsra jut. Ezért megszökött a kórházból. Közben elmúltak a fájdalmai, és azt is észlelte, hogy a baba abbahagyta a mozgást: nyilvánvalóan akkor halt meg.
A marokkói kultúrában úgy hiszik, hogy a magzat elaludhat a méhben – Zahra is erre gondolt, és belenyugodott a történtekbe. Lassan el is felejtette a méhében „alvó” babát, a réges-régi történet elmerült a múltban. Az asszony nem értette, hogy miért nem esik többé teherbe, de végül férjével három gyereket is örökbe fogadtak. A ma már 75 éves nagymamának nemrég erős fájdalmai támadtak a hasában. Kórházba szállították kivizsgálásra. A röntgenorvos döbbenten látta, hogy az idős asszony méhében egy 42 centis, 3,2 kilós, megkövesedett magzat van, amely hozzánőtt anyja hasfalához és belső szerveihez.
Az élettani csoda persze nagy orvosi érdeklődést váltott ki. A konzílium végül a képződmény eltávolításáról döntött. A sikeresen lezajlott, négyórás műtétet követő elemzés megállapította, hogy az elhalt baba azért nem távozott el anyja testéből, mert annak szervezete idegen testként kezdte kezelni, ezért kalciumot vezetett bele, s így szó szerint kővé változtatta a magzatot. Csoda, hogy ezt a folyamatot a nő túlélte, ahogy az is megdöbbentő, hogy közel fél évszázadig mit sem sejtett az egészről. Most szomorúan és meglepődve idézte fel a rég történteket, majd gyógyultan távozott.