Évfordulók

Önfeledten lubickolt a játék örömében a 80 éve született nagyszerű színész, Márkus László (1928–1985). Pályáját a debreceni Csokonai Színháznál kezdte, majd 28 esztendőn át a budapesti Madách Színházban aratta zajos sikereit. Imádott szerepelni, örömszínésznek vallotta magát, aki csak a komédiázásért élt: „Születésemtől kezdve csak a játék érdekelt. Egyetlen szenvedélyem, hogy különböző alakzatokban és formákban kiéljem magam, s aztán lessem a hatást. Szívesen vagyok drámai színész és sanzonénekes, tragikus hős és színpadi bukfencmester, Warwick grófja és Cinci kandúr” – nyilatkozta. A közönség imádta, és zajosan ünnepelte a vérbő humorú, nagyszerű jellemábrázoló művészt, aki minden műfajban otthonosan mozgott. Minden szerep jól állt neki, tehetsége ezer színét villantotta fel Bóni grófként, a Hamlet Claudiusaként, A bolond lány vizsgálóbírójaként, a Koldusopera rendőrfőnökeként, Néróként, A fösvény címszereplőjeként. Sokszínű alakformáló képessége Molnár Ferenc komédiáiban bontakozott ki legjobban. Nyolc bravúros Molnár-szerepet játszott el emlékezetesen. Számos film és tévéjáték, szinkronalakítás fűződik a nevéhez, többek között A meztelen diplomata, Az ötödik pecsét, A zsarnok szíve vagy a Flintstone család Bénije. Jelenség volt jellegzetes hanghordozásával és gesztusaival. Ablonczy László a halálára írt nekrológban mint „méltóságos komédiást” búcsúztatta: „Erkölcsi példával szolgált ahhoz, hogy a játék magasztos ünneppé emelkedjen színészekben, nézőkben és intézményben egyaránt. Méltóságát adta a szolgálatnak.”