Jeles napok

Anna jelentése anya. Napján (július 26.) az ősi magyar hitvilág Nagyasszonyáról, Nagyboldogasszonyról szólunk, akit a kereszténységben Szent Annával, Szűz Mária édesanyjával, Jézus nagyanyjával „azonosítottak”. Ő a várandós édesanyák, a szülő nők, a nagyanyák és az unokák pártfogója, a kezdet istenasszonya. Archaikus imádságainkban a Megváltó az egyetemes temészetistennők leszármazottja, nemzetségfája az anyaföldből az égbe nyúló istenfa: „Ág szülte ágát, / Ága szülte virágját, / Virág szülte Szent Annát, / Szent Anna szülte Máriát, / Mária szülte szent fiát, / Világ Világosságát.” A múlt és a jövendő fa általi összefonódásának szép példája a rábaközi Szany Szent Anna kápolnájának legendája: „Már a török időben szent hely volt ez a mocsárral körülkerített dombocska, mert itt sínylődtek a pogány elől elbújt keresztények hosszas ideig a legnagyobb nyomorúságban. Itt kérték Istent, itt folyamodtak Szent Annához, ki a szegények anyja, az üldözöttek oltalmazója. Ezen a helyen, a vadon ege alatt volt őseink lakása. Isten nem engedte, hogy e szent hely feledésben maradjon.” 1750 januárjában egy szegény ember imádkozva fát szedegetett itt az erdőben, midőn angyali énekszót hallott, és a havas fák között egy zöldellő, „túró fehérre” kivirágzott, de már odvas körtefát látott. A csoda hírére özönlött a nép. A fa mellé hamarosan kápolnát építettek, amely azóta a Szent Anna-búcsúk sokak által látogatott zarándokhelye. A körtefát később egy szélvész kicsavarta, helyén bugyogó forrás fakadt.