Aki sakkozott a teniszpályán

Kilencévesen fogott először ütőt a kezébe minden idők legjobb és legeredményesebb magyar női teniszezője. Olyan ügyesen játszott, hogy már első edzője megjósolta későbbi sikereit. Női teniszsportunk legendája 13 évesen indult nemzeti és nemzetközi bajnokságokon. Hatalmas meglepetésre 1938-ban legyőzte Wheelert, az amerikai ranglista akkori második helyezettjét. Kivételes tehetsége kitartással és elszántsággal párosult. Tizennyolc éven át a Vasas Sport Club versenyzőjeként játszott. Hatszor nyert egyéni, tizenháromszor páros és vegyes páros bajnokságot. Kilencszer lett aranyérmes a Vasas felnőtt csapatával. Legnagyobb nemzetközi sikereit 1958-ban érte el: győzött Párizsban a Roland Garroson, harmadik helyet szerzett Wimbledonban, a világranglistán a második helyet foglalta el. Nyolc éven át a legjobb tízben szerepelt a világranglistán. Itthon az év sportolója címet is neki ítélték. Monte-Carlóban háromszor nyert, így véglegesen hozzá került a vándordíj. Szakemberek szerint játékát könnyed stílus – kemény tenyeresek, magabiztos fonákok –, rendkívüli lábmunka jellemezte. Taktikai érzéke is kiválónak bizonyult. Hamar kiismerte ellenfele gyengéit, ennek köszönhetően a korabeli sajtó szerint „sakkozott a teniszpályán”. Negyvenévesen hagyta abba a versenyzést, utána sportvezetőként, a női teniszválogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett eredményesen.