• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Védjegye a hajrá

Szerző: F. Tóth Benedek
CSAPÁS CSAPÁS UTÁN, fordulóra forduló. A felkészülési helyszín tökéletes. De nem azért, mert ami új, az többnyire modern és minden igényt kielégítő, hanem mert az angyalföldi Duna Aréna tényleg rendben van. Pontosan arra készült, amire használják: úszásra. Edzésre, versenyre. Kár, hogy az úszók mindebből nem sokat érzékelnek. Ami ugyanis a kívülállónak tetszetős és izgalmas, az a sportolóknak kőkemény meló.

Aki ismeri Burián Katát, tudja róla: kitartó úszó
Fotó:
Németh András Péter

– Alig kapok levegőt – mondja Burián Kata válogatott úszó, miközben fél kézzel a medence partját fogja.

Tüdeje oxigént pumpál ereibe, mellkasa ritmusosan emelkedik. Pontosan tisztában van vele, milyen folyamatok játszódnak a testében, milyen állapotban vannak izmai. Sóvárogva nézi az uszoda üvegtáblájához tapadó padokat, de aztán összeszedi minden erejét, újra a vízbe merül, és nekivág a következő távnak. A vízben az a jó, hogy az úszó elmerül benne, így nem látni az arcán, ha kimerült. Becsülettel halad előre, összhangban mozog kar és láb, s bár ez „csupán” felkészülés a budapesti vizes világbajnokságra, a részidők alig maradnak el a versenyszint eredményeitől. De ez az edzés lényege: a versenyen, amikor már élesben megy minden, a döntő futamban csakis egyszer, egyetlenegyszer lehet nekivágni a távnak.

Plagányi Zsolt, Kata mestere másodpercre pontosan állította össze a felkészülési tervet. Napi két edzés, délelőtt és délután, váltakozó távokkal és feladatokkal, időnként pedig erőnléti gyakorlatokkal, vagyis szárazedzéssel – a versenyzőket ez hozza kellő formába.

Igen, Plagányi Zsolt esetében indokolt a többes szám, hiszen a Kata melletti pályán készül a magyarok négyszeres olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes, kétszeres világ- és tizennégyszeres Európa-bajnok, százszoros magyar bajnok úszója, Cseh László. Kevés ennél nagyobb motivációt kaphat egy úszó, amikor együtt tempózik Lacival. Bár a tudat, hogy az aréna nagytermében meg Hosszú Katinka ússza rendületlenül az ötveneket, százakat, és ki tudja, hány kilométert húz maga mögé egyetlen edzés alatt, azt erősíti Katában: lehet, hogy kevés ennél monotonabb foglalatosság van a világon, mint időre, ritmusra és fordulóra siklani a vízen, de ahhoz az alig két perchez, amellyel 200 méter háton világbajnokságot lehet nyerni, évek kemény munkájára van szükség. Ezért aztán edzés közben nem a mennyezetet bámulja háton, s még csak az sem érdekli, hogy a párás uszodában eleve nem egyszerű levegőhöz jutni.

Minden pihenőidő után túlteszi magát a gyötrelmeken, és azt sem bánja, ha sajog minden porcikája. A medence ugyanis várja. A távolság pedig csakis úgy lesz egyre kevesebb a célig, ha halad feléje.

Amikor pedig a vízben úszik, kizár minden külső zajt és zavaró tényezőt. Olyankor csak a víz van, a tempó meg o. Így már a felkészülés sem monoton, nincsen benne semmi olyan, amit csak azért csinálna, mert kötelező. Mindent egyetlen cél határoz meg: a belső elvárás önmagaddal szemben, hogy fejleszd magad. Hogy ne csak testben, de fejben és lélekben is benne legyél abban, amit csinálsz.

A vízben így már nem is lehet unatkozni.

Kata azt is elárulja, a tempókat tartva olykor még énekel is, persze csak magában, és úgy tolja, húzza magát előre, hogy közben kedvenc slágereit dúdolja. Időnként elképzeli, hogy példaképe (Egerszegi Krisztina, Hosszú Katinka) úszik mellette, és ettől még inkább kedvet kap a versenyzéshez.

Ettől aztán rendre meg is éhezik.

S bár alkatra törékeny, ki sem néznénk belőle, hogy imád enni. Ilyen terhelés mellett, mondjuk, kell is. Aki 200 méteres hátúszó létére naponta megússza a tíz kilométert, közben többször versenyidőhöz közeli eredménnyel a kétszázat, az azt ehet, amire csak vágyik. Kata például imádja a hamburgereket, a gyorséttermi ételeket, de egyébként – ha éppen nem japán szusit falatozik –, ha teheti, két edzés között csak tésztát eszik tésztával.

Amúgy pedig, ha Kata éppen nem úszik, azon töri a fejét, hol és hogyan tanulhatna állatorvosnak. A rövid távú tervei között ez azonban egyelőre csak tervként szerepel, hiszen a versenyúszók élete tényleg az uszodáról, valamint a két edzés közti idő hasznos és tartalmas eltöltéséről szól.

Kata szerencsés, mert Plagányi Zsolt ebben is jó mesteredzőnek bizonyul.

Mint Kata mondja: „Ő tényleg arra figyel, hogy jól érezzem magam a felkészülés alatt és a versenyek közben; nem piszkál, nem telepszik rám, minden munka, amit végzünk, az közös.”

Ha valamit mégsem szeret, az a hideg víz. De olyanban egyik úszó sem szeret úszni. A versenyzők legnagyobb ellensége – a szintidőn túl, persze – egy vegyi elem, a klór. Ha abból sok van a vízben, legyen az bár az úszáshoz kellemes 26-27 Celsius-fokos, az tönkreteszi a bort, és még nehezebbé teszi a légzést.

Katáról már egészen kiskorában kiderült, hogy úgy úszik, akár a hal, vagyis a tehetségesek között is tehetséges volt. Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó egykori edzője, a közelmúltban elhunyt Széles Sándor figyelt föl a leányra. Húszévesen aztán, 2015-ben már 2:12:96-os idővel ért célba a kazanyi világbajnokságon, egy év múlva pedig már 2:10.17-es idővel épphogy lemaradt a dobogóról a londoni Európa-bajnokságon. Eredményével akkor kivívta a jogot, hogy ott lehessen a riói olimpián, de aztán mégsem őt hívták meg az utazó keretbe.

„Sosem azzal foglalkozom, ki az ellenfelem, soha nem azt nézem, mit úszik, mindig csak arra koncentrálok, hogy a legjobb eredményt hozzam ki magamból” – mondja határozottan, miközben utal arra is, hogy neki már kamaszkorában is voltak olyan tapasztalatai, hogy bár az eredményei alapján neki kellett volna indulnia rangos versenyeken, mégsem kapott lehetőséget. Azon már nem tud változtatni, hogy rajta kívül álló okok miatt nem indulhatott a riói olimpián, de azt sem szeretné, ha ez örök tüske maradna benne:
„Tudom, hogy alacsony vagyok, és azt is mondják rám, hogy törékeny, de aki ismer, az tudja, hogy kitartó úszó vagyok. Nagyon kemények a hajráim, olyannyira, hogy ma már szinte ez a védjegyem. És mindig is az átlagon felül kellett dolgoznom azért, hogy felfigyeljenek rám, hiszen az eredményeim alapján jutottam el odáig, ahol most vagyok.”

Mert most már jó helyen van.

Lehetőséget is kap. Cseh Laci mellett és Plagányi Zsolt mesteredző irányításával hosszú idő óta most először érzi úgy, hogy bármennyire fárasztó és megterhelő is a felkészülés, élmény lemenni az uszodába. A magyar bajnok úszónő orömét leli abban, ha a vízbe merül, és élvezi azt, hogy tanulhat. Cseh Lacitól türelmet, összpontosítást, alázatot és szerénységet, Plagányi Zsolttól pedig azt, hogyan lehet még jobb egy-egy forduló, nem beszélve az elrugaszkodásról és persze a lábmunkáról. Mint mondja, egy ilyen jó, baráti hangulatú közösségben a fárasztó edzések is könnyebbek.
 

Címkék: Sport | úszás | Fókusz