• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Harapjon sziromba!

Szerző: Borzák Tibor
HUSZONÖT ÉV UTÁN végleg elhagyta az egyetemi katedrát és egy cserkúti parasztházban kezdett falusi vendéglátásba. Gazvacsorákat tart, ökobüféjében ehető virágokat is feltálal. Biobia, vagyis dr. Németh Ibolya lételeme a természetközelség.

Németh Ibolya
Fotó:
Kállai Márton

Ehető virágokkal díszített szendvics, szezonális gazleves, medvehagymabigyó, bodzás cukkinilekvár, gazos sült cékla, töltött jukka, csalánivólé – csak néhány ínyencség Biobia konyhájából, amelyeket nemcsak a portáján lehet megkóstolni, hanem az időnként szervezett ökobüféken is. Ezek a svédasztalos állófogadások mindenhol nagy tetszést aratnak. Jó alkalom a rácsodálkozásra: bizony, az erdőkmezők terített asztalként szolgálnak, valóságos éléskamrának számítanak. Az ételek alapanyagai – köztük zöldség, gyümölcs, hús, hal, tej – helyi őstermelőktől származnak. Nincs is jobb az orfűi tehénsajtnál, a kővágótőttösi füstölt húsnál vagy a cserkúti kecskejoghurtnál. Biobia, azaz dr. Németh Ibolya a Pécstől öt kilométerre lévő Cserkúton telepedett le 2000-ben. Hosszú, kacskaringós úton érkezett révbe.

Mindig is fontos volt számára a természet közelsége, a szabadság, a „bölcsülés”, a kreativitás, a másokon való segítés – s hogy ma ezek szellemében élhet, azért megfizette a tanulópénzt.

Régi álma valósult meg azzal, hogy szépen felújított faluszéli parasztháza legyen, s azzal foglalkozzon, amire vágyott. Gazvacsorákat tart a régióban, játszóházakat, táborokat, különböző rendezvényeket szervez a portáján, az ökoturizmus híveként pedig két kulcsosházat is fenntart.

A hegyoldalon nincs villany, sem internet – ezt persze tudják a vendégek, akik szándékosan választják a „nomád” körülményeket.

Először mindenki azt kérdezi tőle: honnan a beceneve? Ibolya a kilencvenes évek közepén gyakran tartott környezeti nevelési továbbképzéseket pedagógusoknak, ekkor keresztelték el Biobiának. Amikor pedig 2010 körül fantázianevet keresett a termékeinek, ennél kifejezőbbet nem is tudott volna kitalálni. A bio előtag a rá jellemző egészséges életmódra és ökoszemléletmódra utal. Nem véletlenül vált ez fontossá számára, hiszen parasztcsaládból származik, a Fonyód melletti Barátihegyen nőtt fel. Nagyapjától örökölte a természet szeretetét, a szabadságérzet szükségét, a hagyományok ápolását.

Gyerekként teheneket őrzött a mezőn, „bungizott” az erdőben, kapált a konyhakertben. Ilyen háttérrel került a fonyódi gimnáziumba. Nem nagyon találta helyét a balatoni lányok közt, kisebbrendűségi érzés gyötörte. Elkezdett kosárlabdázni, az jót tett.

A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola építész–mérnöktanári szakán tanult tovább. Nem volt a legjobb választás. Nagy erőfeszítések árán vizsgázott le a szakmai tárgyakból, ám nem a képességeivel volt baj, hanem a tantervvel.

Tálcán kapta hát a témát későbbi doktori disszertációjához, amelyben a képzés lehetséges reformját vázolta fel. Diákévei alatt Ibolyának a közösségszervezés fontosabb volt, mint a tanulás. Ez főleg a kollégiumban mutatkozott meg, de bekapcsolódott a nevelőotthonokat patronáló csoportba is. Állást ajánlottak neki a főiskolán, szervezte a hallgatók életet, s amikor elvégezte a pedagógia szakot, az oktatásfejlesztési csoporthoz került, majd a doktorátusa után a pedagógiai tanszékre. Itt már a környezeti nevelés lett a fő területe.

Megelégelte a nagyvárost. Rátalált Cserkútra, egy hangulatos parasztházra. A gyerekei akkorra már felnőttek, kiröppentek a családi fészekből, ezt nehezen dolgozta fel. Újabb döntéseket hozott: 25 év után végleg hátat fordított a felsőoktatásnak, békében elváltak a férjével, akivel máig számíthatnak egymásra. Ibolya a folyamatos megfelelési kényszer következtében kiégett, amiből pszichodráma-terápiával gyógyult ki. Saját módszert is alkotott, ez az „erdei pszichodráma”. Ötvenkét esztendősen új szakmát választott: kisgyerekgondozó lett egy pécsi hetes bölcsődében. Megszerezte az ehhez szükséges képesítést, de négy év után másra vágyott.

A faluban turizmussal is foglalkozó barátai biztatták: indítson családi vállalkozást. Romjaiból támadt fel a parasztház, élettel telítődött az udvar, a kert. A birtokot ma már Biobia Porta Pajta Szállónak hívják. Tulajdonosa együtt él idős édesanyjával, illetve a lánya családjával, s gyakran betoppan a fia is az unokákkal. Biobia motorként hatott a körülötte lévőkre, a faluközösségre. Azt mondja, egyedül nehezebb dolga lett volna előbbre jutni, eredményeit a partnereivel, a Mecsek Ökocsalival és a Mecsek Zöldút Egyesülettel együttműködve érte el. Két éve pályázatot nyertek, azóta viselhetik a „Magyarország legízletesebb vendégváró úti célja” titulust. Dr. Németh Ibolyának nincsenek nagyratörő tervei.

Megelégszik annyival, amennyit őstermelőként, trénerként, vendéglátóként behoz a vállalkozásába. A siker, az elégedettség, a boldogság sokszor nem pénzben mérhető – akinek megadatik, hogy titkos ösvényeken járjon, elhúzódjon az erdei házikójába vagy beleharapjon az ehető virágsziromba, gazdag embernek számít.