• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Kinek kell a gyűjtemény? Két értékes kollekciót már 'szétfújt a szél'...

Szerző: Borzák Tibor
Honismereti témák mellett évtizedek óta Petőfi Sándor is érdekli Székely Gábort. Több mint hatezer darabból álló gyűjteménye az egyik legjelentősebb az országban, majd’ kétszáz év Petőfi-kultuszának tükörképe. Ritka könyveket, képzőművészeti alkotásokat, kéziratokat, jelvényeket, képeslapokat és a poéta szibériai utóéletével kapcsolatos dokumentumokat őriz. Nagy becsben tartja például az 1847-ből származó, Petőfi szignójával ellátott könyvet. Kollekciójában fellelhetők olyan értékes tárgyak és bútorok is, amelyek a Petrovics családé voltak.

Székely Gábor kunszentmiklósi magánmúzeumát eddig százezren látták
Fotó:
Ujvári Sándor


Semmi nincs elrejtve a kíváncsi érdeklődő elől, hiszen a házigazda bárkit szívesen kalauzol a kunszentmiklósi lakása padlásterében kialakított, ingyen látogatható múzeumában.

A vendégkönyvi bejegyzések alapján eddig százezren fordultak meg nála.

Székely Gábor – életkorára való tekintettel – elhatározta, hogy gondoskodik gyűjteménye jövőjéről. Felkereste a Felső-Kiskunság legjelentősebb Petőfi-emlékhelyeit, remélve, hogy amelyik településhez sok szállal kötődik a költő, majd csak befogadja az anyagot. Fülöpszálláson már régebben elutasították, sőt azóta a község legrégibb épületét, „a jó öreg kocsmáros” által is bérelt Morgó vendégfogadót lebontották, egy másik sok százéves házat pedig inkább üzletnek adott ki az önkormányzat. Szabadszálláson 23 évig élt a Petrovics család, egyes vélekedés szerint itt született a költő, de egy Petőfi-múzeum létesítését nem tartja időszerűnek a város. Nincs efféle akarat Kunszentmiklóson sem, ahol a költő legalább három versét írta, az apja pedig mészárszéket bérelt. Szóba jött még Kecskemét – Petőfi a hírös városban tanulta a betűvetést, később is többször megfordult ott –, s ha volna alkalmas épület, a benne kialakított múzeum mellett a Petőfijelenség iránt érdeklődők kutatási fellegvára lehetne.

Ernst Lajos budapesti műgyűjtő és Vasberényi Géza dunavecsei helytörténész a XX. század folyamán hangyaszorgalommal hatalmas Petőfi-relikviagyűjteményt hozott létre. Életük vége felé a birtokukban lévő kincsekből szerettek volna múzeumot berendezni a költő emlékére.

Sem a Petőfi Társaság, sem a Nemzeti Múzeum, sem az állam nem támogatta e nemes gondolatot, ezért a kollekciójukat „szétfújta a szél”. Csak reménykedni lehet, hogy Székely Gábor anyaga nem jut erre a szomorú sorsra.