• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Kiszáradt a november

Szerző: -ftb-
A MÉRTÉKLETESSÉG ERÉNYE, az öngondozás gyakorlatának elmélyítése, testi és lelki megújulás, az önismeret fokozása, a vágyak megregulázása, az italozás okozta problémák korai felismerése. A Kék Pont Alapítvány Biopolitikai Műhelye 2016 óta szervezi meg Száraz November kampányát – merthogy a magyar férfi és nő év közben sokat iszik, de legalábbis nem keveset.

„Piál a Föld, piába minden, / Piába vedelik a szeszt itt mindenféle szinten.” Ezt még Hofi Géza humorista énekelte a Mi vagyunk a világ című Michael Jackson-dal humoros magyarításában, miközben a magyarok alkoholfogyasztásának mértéke már messze az 1980-as évek előtt és azóta eltelt időkben is aggodalomra adott okot. A kezdeményezés amúgy több mint dicséretes egy olyan országban, ahol lényegében minden tizedik ember alkoholistának számít, alkoholproblémákkal küzd. Ami azonban egyenesen megdöbbentő lehet, az a tény, hogy míg Magyarországon férfiak és nők is egyaránt a pohárért nyúlnak (nem mintha jobb lenne, ha csak a férfiak innának), a fiatalok, a kamaszok körében is egyre komolyabb gondot okoz az alkohollal való szembesülés. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának (PPK) kutatói beleálltak a kezdeményezésbe, hogy megtudják, hogyan is iszik a magyar. A felmérés eredménye elgondolkoztató: a kutatásban részt vett válaszadók alapján kiderült, hogy már 15 éves korban sem számít elhanyagolhatónak az alkoholfogyasztás (a fiúk több mint negyven százaléka legalább kétszer lerészegedett már, de az arány már a lányok esetében is harminc százalék feletti), ami azt jelenti, hogy a gyerekek már évekkel korábban kipróbáltak, megkóstoltak különböző szeszes italokat. Nem véletlen, hogy az ELTE PPK kutatói különösen a nők és az alkohol viszonyára koncentráltak, és nem csak azért, mert a nők szervezete nehezebben viseli, ha alkohollal terhelik. Az eredmények kimutatták, hogy a nők alkoholproblémája 25 éves koruk alatt és 60 éves koruk felett jelent nagyobb gondot, és az ok, amiért a pohár után nyúlnak, inkább lelki eredetű, és lehet, hogy azért teszik ezt, mert gyerekkorukban bántalmazták őket.

Azon persze el lehet gondolkozni, hogy mi változik attól, ha egy hónapig nem iszik valaki alkoholt. A masszív alkoholisták közük erre alighanem csak a legelszántabbak képesek, de nincs a Földön olyan orvos, aki egyetértene azzal, hogy az azonnali alkoholmegvonás jót tenne a szervezetnek. Éppen ezért a Száraz November szervezői nem is szeretnék, ha a komoly alkohol problémával küzdő napi nagyivók is csatlakoznának a kihíváshoz, nekik inkább azt javasolják, kérjenek szakmai, orvosi tanácsot. Az alkoholizmus felé vezető úton járók azonban akár rá is ébredhetnek arra, hogy a mértéktelenül sok alkohol nem csak az egészségüket, de családi és társadalmi kapcsolataikat is tönkreteheti. A britek (Royal Free Hospital) néhány évvel ezelőtt megnézték, mi történik a szervezettel, ha valaki egy hónapig nem vesz magához alkoholt. Az eredmény nem meglepő: a legtöbb embernél növekedett a koncentrációképesség, javult a munkakedv; és nem mellesleg csökkent a vér cukorszintje és a vérnyomás. Sokan fogytak, a májuk könnyebben dolgozott, a bőrük pedig kisimult.

A szeszmentes hónap lényege azonban az önkéntesség, és főként azoknak ajánlják, akik legalább hetente egyszer vagy annál többször isznak sört, bort, pálinkát, és szeretnének többet megtudni az alkoholhoz fűződő viszonyukról. Persze ilyenkor joggal merül fel a kérdés, hogy ha az alkoholmegvonás csupa jótékony hatással van a szervezetre, valamint a társadalmi kapcsolatokra, miért nem zárják be a lepárlókat, sörfőzőket. Ennek káros hatására azonban maga a történelem szolgáltat elrettentő példákat. Mert az történt az Amerikai Egyesült Államokban, amikor 1920 és 1933 között elrendelték a szesztilalmat, hogy azonkívül, hogy gengszterek kezébe került az italgyártás és -forgalmazás, igényt is teremtettek az illegális alkoholfogyasztásra. Ez pedig növelte az alkoholizmusra való hajlamot, mondván, ami titkos, és nem beszélünk róla, az csakis a mi ügyünk marad. Csak azt volt nehéz megmagyarázni, mitől részeg az ember vagy másnapos, és mitől szomjas újra és újra, ha italhoz amúgy nem is juthatna. Arról nem is szólva, hogy az ellenőrizetlen alapanyagú italok fogyasztása komoly egészségügyi kockázatot rejtett magában. Az alkoholtiltással más országok is próbálkoztak már, ideig-óráig be is vált, de ez többnyire csakis az első kielégített szomjúságig működik. Az alkoholizmustól ugyanakkor az sem véd, ha a szeszes italokhoz csak iszonyatosan drágán lehet hozzájutni. A skandináv országokban legendásan drága az alkohol, az ivás mégsem tűnt el a mindennapok kultúrájából. Ha humorosan közelítünk ehhez, azt is mondhatnánk, hogy drágán is be lehet rúgni, és erre számos példát láthatunk. Az északi országok vezetői is tudják, hogy az ember akkor is kielégíti igényeit, ha korlátozzák, és minél jobban korlátozzák, annál furmányosabb módon próbálkozik. Ezért aztán elegendő csak kiülni egy komp kikötőjéhez, és várni a visszatérő járatot. A kompon ugyanis olcsóbb a szesz, mint a szárazföldön, így az alkoholturisták száma nem kevés. Lehet ezt álszentségnek nevezni vagy szelepnek, de az alkohollal való bánásmód minden bizonnyal leginkább a nevelés kultúrájának megteremtésével kezdődik. Ott, ahol egy társadalom nem csak hogy tisztában van az igényekkel, de nem bízza pusztán az egyén döntésére, hogyan elégíti ki azokat. Már azért sem, mert ha csupán az alkoholizmust vesszük alapul, annak kezelése, szövődményeinek kúrálása jelentős pluszterhet ró egy társadalomra. Egy állam dönthet úgy, hogy ezt a terhet nem vállalja, de a vagyonát elivó férfi és nő hogyan és miből is tudná fizetni kezelésének költségeit; vagy a terheket magára vállalja, de azt is csak úgy érdemes, ha ezzel párhuzamosan kidolgoz egy olyan stratégiát, amellyel az alkoholizmus kezelhető vagy éppen megelőzhető.

Magyarországnak nincsen ilyen egységes alkoholstratégiája. De legalább már van Száraz November programja, amely alkalmas arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a problémára. Arra például, amit már Hofi is megénekelt a maga keserédes humorával: „Csak az ürge nem iszik, ó azt meg kiöntik. / Mert olyan ürge nem is kell, ki nem iszik.” Meg arra, mint amire a Kék Pont kezdeményezése is rávilágít, hogy azok között is jelentősen csökkent az alkoholfogyasztás, akik nagy lendülettel belevágtak a szeszmentes hónapba, de végül „elbuktak”. Arra pedig külön ügyelni kell, ha fordul a naptár, és beköszönt a december, nem érdemes azzal kezdeni, hogy bepótoljuk mindazt, ami novemberben kimaradt.

 

Címkék: Fókusz