• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Sportnapló

Szerző: -ftb-
Bárcsak egyszerű volna érteni, miért fut az ember, mi hajtja folyton előre, miért érzi úgy valaki, hogy rajthoz áll, s amíg célba nem ér, űzi, hajszolja a kilométereket?

Pedig a válasz nem is olyan bonyolult: az út ott van. Ahogyan a hegymászók előtt a hegy. Maráz Zsuzsanna példája pedig azt mutatja, hogyha valaki elkezd futni, csak azért, mert fitt akar lenni, mert azt szeretné, hogy áramoljon benne az életerő, az olyan csodákra is képes, hogy már nem is a kilométerek számítanak – legyen az tíz vagy negyvenkettő, netán 246 –, mert a lényeg maga a futás. Aki próbált már csak félmaratont is futni, vagy teljesítette a maratoni távot, tudja, hogy minden célba érkezés maga a megváltás és az első lépés a következő maraton felé. De vajon mit gondol, aki elhatározza, hogy rajthoz áll a világ egyik leginkább testet és elmét próbáló futóversenyén, az Athén és Spárta közötti 246 kilométeres ultra mara tonon, a Spartathlonon? Kívülről nézve ehhez szükség van megszállottságra, s aki benne van, aligha hívja csupán futásnak. Egy ekkora távhoz nem lehet csak úgy odaállni. Évek kellenek a 246 kilométerhez, sok-sok felkészülés, akarat, alázat, kitartás, valamint – ahogyan Maráz Zsuzsanna példája is mutatja – újra és újra próbálkozás. Az esztergomi futónő ugyanis úgy nyerte idén a Spartathlont – ideje 27:4:28 –, hogy két éve a harmadik helyen, tavaly másodikként ért a célba, most viszont megnyerte a versenyt. Pedig öt évvel ezelőtt még azt mondta Németh Gyöngyi: Mindent a futásról nőknek bloginterjújában, hogy a Spartathlon „egyelőre nagyon félelmetesnek tűnik”. Utólag nézve viszont az a munka tűnik elképesztően soknak és tiszteletre méltónak, amivel Maráz Zsuzsanna legyőzte a félelmét, és célba ért. Mert azt tényleg nem egyszerű érteni, miért fut az ember, mi hajtja folyton előre, miért érzi úgy valaki, hogy rajthoz áll, s amíg célba nem ér, űzi, hajszolja a kilométereket – de lehet, nem is kell. Anno, időszámításunk előtt 490-ben egy bizonyos Pheidippidész nevű futár azzal indult útnak futva Athénból Spártába, hogy a harcos városállam katonai segítségét kérje a perzsák elleni marathóni csatában. A futó célba ért. A spártaiak hadrendbe álltak. A  görögök legyőzték a perzsákat. Milyen különös, ennek az ütközetnek két futást is köszönhet az utókor: a maratonit (a futár anno a győzelem hírét hozta) és a spartathlont (a futár anno a győzelemért futott). Maráz Zsuzsanna 2018-ban a győzelemért futott és a győzelem hírét hozta haza.

FOTÓ: SPARTATHLON PHOTOGRAPHY CLUB

 

Címkék: Sport