• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Sportnapló

Szerző: Palágyi Béla
A magyar férfi kézilabda-válogatott a 10. helyen végzett a dán–német közös rendezésű 26. kézilabda-világbajnokságon. A cél legalább a 7. helyezés lett volna, amivel esélyünk marad megküzdeni a tokiói olimpiai részvételért.

Ezzel a gyenge szerepléssel az ötkarikás remények is szertefoszlottak (a soron következő Európa-bajnokság eredményei még adhatnak némi halvány reményt), de összességében elmondhatjuk, ennek a csapatnak nem sok keresnivalója volna a felkelő nap országában. Ez a csapat valahogy – nem jött össze. Már az Argentína és Egyiptom elleni döntetlenek is jelezték, hogy nem lesz meghatározó a folytatásban. Így is történt… Ezután legyőztük ugyan Katart és Angolát, de az európai ellenfelekkel már nem bírtunk. Elporolt bennünket Svédország, majd Dánia – aztán belekapaszkodhattunk volna az utolsó szalmaszálba: Norvégiától kellett volna pontot szerezni, vagy tisztes (négy gólnál kisebb arányú) vereséget szenvedni ahhoz. hogy sanszunk maradjon a hőn áhított hetedik helyhez. Ekkor kaptuk azt a pofont, amely megrendítette a hazai kézilabda-társadalmat: a norvégok 36-26 arányban legyőztek bennünket. De hogyan… Bátran állíthatom, hogy két kézilabda-kultúra találkozott. Miközben a mieink lassan, komótosan – s talán fáradtan is – szövögették a támadásaikat, hogy aztán a gólhelyzetig eljutva elrontsák azokat, addig a norvégok szemmel is alig követhető gyorsasággal tették-vették a labdát, s csak ritkán hibáztak ziccert. Ontották a gólokat a szélekről, míg mi a szélen toporgó játékosainkról szinte az egész torna alatt elfeledkeztünk. (A döntőben: Dánia–Norvégia 31-22.)

Maradt hát számunkra a tizedik hely (már a hetedik sem volt túlzottan magas elvárás), s feltétlenül el kell gondolkodni a sportág jövőjéről. Jó az nekünk, hogy olyan légiósok is elözönlik a pályáinkat, akikre másutt nincs égető szükség? Aztán – ha már mindenáron olimpiában gondolkodunk – számot kell vetni azzal, hogy öt év múlva kikre támaszkodhatunk a mostani keretből? S ha a keret netán foghíjas lesz, kikkel és miként pótoljuk a mostani „tizedikeket”? A kézilabda nálunk a futball után alighanem a legnépszerűbb sportág. Nem ritka, hogy a veszprémi és a szegedi arénában ezrek tombolnak egy-egy kupa- vagy bajnoki mérkőzésen. Ez pedig kötelezi a sportág vezetőit: akik magukra öltik a címeres mezt, a jelenleginél sokkalta színvonalasabb produkcióval álljanak elő – s ezt a 10-es számot mielőbb elfeledtessék a szurkolókkal.

FOTÓ: JONATHAN NACKSTRAND, AFP

 

Címkék: Sport