Valaha a többnejűségnek hódoltunk

Az ősközösségi társadalmakban valószínűleg a többnejűség, azaz a poligám életforma uralkodott. E feltevést támasztja alá az a megfigyelés, miszerint az állatvilágban a monogám életmódú fajok esetén a hímek és a nőstények között nincs számottevő méret- vagy kinézetbeli különbség. A poligám állatfajok hímjei viszont általában nagyobbak, erősebbek és sokszor díszesebbek is a nőstényeknél.

A jelenségre az evolúció ad magyarázatot. Mivel a „többnejű” hímeknekk –génjeik átörökítésért –más hímekkel kell megküzdeniük, így minél nagyobb és erősebb az egyed, annál valószínűbb, hogy győztesen kerül ki a háremért folytatott csatából. A hím utódok –örökölvén apjuk előnyös tulajdonságait – maguk is nagyobbak és erősebbek lesznek, ezzel fokozatosan kialakul a nemek közötti eltérés.

A férfiak és nők közötti jelentős alkati különbség – a férfiak átlagosan 15%-kal magasabbak és 25%-kal súlyosabbak, mint a nők – tehát arra enged következtetni, hogy az emberiség eredetileg poligám életformában élt. Az egynejűség, azaz a monogámia valószínűleg később alakult ki, amikor az erőforrások szűkülni kezdtek, s a hárem eltartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött.