Széles Iza már nem fél énekelni

– Hogyan hódított meg az éneklés?
– Gimnazistaként még elég szégyellős voltam, senki előtt  sem mertem énekelni. A barátomnak  – nagy könyörgések után – aztán daloltam valamit. Tetszett neki és nógatott, hogy folytassam. Gondoltam, biztosan csak kedvességből mondja ezt. De amikor már a többi barátom előtt is kezdtem megnyílni, sok jó visszajelzést kaptam. Végül addig munkált bennem az éneklés utáni vágy, hogy egy barátnőmmel beneveztünk egy iskolai Ki mit tud? versenyre, és első helyezettek lettünk. A legnagyobb meglepetésemre a különdíjat is mi vihettük el, amit a diákok szavaztak meg nekünk. Utána tovább gyakoroltam, s több szentendrei fellépésen is részt vettünk a barátnőmmel.

– Hogyan kerültél a Megasztár színpadára?
– Az első Megasztárról lecsúsztam, így várnom kellett a következőig. A második Megasztárra idejében jelentkeztem, ám ott regisztrációs hiba miatt ismét lemaradtam. A harmadiknál tucatnyi levelet is beküldtem, hogy biztos legyen a dolog, s akkor már vissza is hívtak. Bekerültem a tizenkét döntős közé, amit még álmomban sem hittem volna. Színpadi mozgásban, de lelkileg sem voltam felkészülve erre a versenyre, amire csak utólag jöttem rá igazán. Bennem sosem volt meg a valódi versenyszellem, s ez hiányzott a színpadon. A tizenkettőből én estem ki elsőnek, de azóta sokat javítottam a fellépéseimen. Nagyon jó emberek találtak rám, akik sokat segítenek a fejlődésemben. A mostani menedzserem már családtagnak számít, jóban van az anyukámmal, a barátaimmal, egy hullámhosszon vagyunk.

– Nem sokkal a Megasztár után kaptál felkérést egy film betétdalának feléneklésére is. Hogyan fogadtad ezt az ajánlatot?
– Már annak is örültem, amikor megtudtam, hogy egyáltalán esélyes vagyok a dalra. Amikor pedig értesítettek, hogy enyém a 9 és fél randi főcímdala, nem akartam hinni a fülemnek. Egy másik dalt is felénekeltem Popper Péterrel, illetve egy rövid szerepet is kaptam a filmben.

– A dalok mennyibe tükrözik a személyiségedet?
– Többnek is én írtam a szövegét, így hát az én érzéseimről és gondolataimról szólnak. Ezért is tudom igazán hitelesen elénekelni őket.

– S hogy érzed magad abban a világban, amelybe belecsöppentél?
– Nem vagyok celeb, csak – mondjuk úgy – egyre inkább közismert ember. Nem vagyok elérhetetlen, sem csillag, akit több testőr is véd. Többször kapok üzeneteket közösségi portálokon, hogy milyen jó nekem, hogy sztár vagyok. Nem érzem magamat többnek, mint bármely más, a maga választotta területén dolgozó ember. Az éneklés is voltaképpen szakma.

– Nehéz volt megszoknod, hogy felismernek?
– Eleinte furcsa volt, kicsit terhessé is vált a nyilvánosság, de mára már beleszoktam, nem zavar. Amikor kiskoromban az utcán felismertem egy színészt vagy énekest, én is azonnal odasúgtam örömömet anyunak. Ezt senki nem direkt csinálja, a találkozás hozza ki ezt a reakciót az emberekből, sokszor észre sem veszik.

– Mivel foglalkozol az éneklés mellett?
– Az idén diplomázom kommunikáció és média szakon, azon belül filmes szakirányon. Emellett járok a Popsztár Akadémiára, ahol figyelem a tehetséges fiatalokat, akik szeretnének a zenével foglalkozni. Az iskola koncerteket szervez a tanulóknak, s a tanárok, a magyar popszakma ismert emberei, fellépnek velük. Én nem nevezném magamat tanárnak, mert még fiatalnak tartom hozzá magam. A színpadi tapasztalataimat adom át nekik, mesélek a Megasztáros élményeimről, a médiáról, a reklámokról, s próbálom ezt a világot közelebb hozni számukra. Nekem éppen a szakmának ez a része hiányzott, amikor a Megasztár felvételei folytak. Nem tudtam, mi vár rám a függöny előtt, hogyan kell lerázni a stresszt, miképpen kell egyáltalában létezni a színpadon. A néző szemében egyszerűnek tűnhet kiállni és énekelni, de a fellépéskor nem elég csak énekelni. Az egyensúly roppant fontos: dal, szöveg, mozgás, mimika – mindennek passzolnia kell.

– Mik a terveid?
– A közeljövőben megjelenik az első albumom: még formálódik, javítgatjuk, de már késznek mondható. Lesznek rajta magyar dalok, de spanyolul és angolul is énekelek. Más lesz, mint amit a közönség tőlem megszokott. Modernebb, kicsit elektronikus, igazi táncolható zene. Ez azért is fontos, mert a koncerteket színesebbé teszi, dinamikusabb a show, ha profi táncosok lépnek fel velem.