Ásítson velünk!

Az ásítás során a garatunk a négyszeresére tágul, nagy mennyiségű levegő kerül a tüdőbe, megnő a vér oxigéntartalma, a vérnyomás és a szívritmus, javul a szervek oxigénellátása. Ásítani tehát jó, de hogy mért is ásítunk, még ma sem tudják a tudósok.

A leggyakrabban az álmossággal, unalommal, fáradsággal hozzuk összefüggésbe.Egyesek átmeneti oxigénhiányt gyanítanak a háttérben. Mások úgy vélik, ez az ősi reflex abból az időkből maradt ránk, amikor még a fogaink mutogatásával próbáltuk félelmetesnek látszani.

Az állatok is ásítanak – még a csúszó-mászók és a halak is– , de „megfertőződni" vele csak az emberek és a csimpánzok tudnak. A csecsemőkre – noha már az édesanyjuk pocakjában ásítoznak, pedig ekkor még nem is az orrukon keresztül lélegeznek – két éves korukig nem ragad át az ásítás.

Az ásítás fertőzőképessége az empátiával van összefüggésben. Az „ásítással megfertőzött” emberek agyáról készült CT felvételek ugyanis az önmagunkról alkotott információkat tároló agyi területeken mutattak aktivitását. Tehát llényegében azért ragad át ránk az ásítás, mert mások viselkedésének, érzelmeinek dekódolásához saját élményeinkre is támaszkodunk.

A Leeds Egyetem tanulmánya szerint a fejlettebb empátiás készséggel rendelkezőkre gyakrabban ragad át mások ásítozása. A kutatók 40 pszichológia- és ugyanennyi mérnökszakos hallgatót vizsgáltak. A kísérleti alanyoknak egy szobában kellett várakozniuk, egy ásítozó asszisztenshölgy társaságában, majd egy empátiát mérő tesztet töltettek ki velük. A lélekbúvár növendékek – akik átlagosan 28 pontot értek el az empátiateszten a lehetséges 40-ből – átlagosan 5,5-ször ásítottak a várakozás ideje alatt. A mérnökhallgatók valamivel rosszabb teljesítményt mutattak a beleérző-képességet vizsgáló teszten – 25,5 pont a negyvenből –, s a beépített ember ásítozása is kevésbé fertőzte meg őket: átlagosan mindössze másfélszer ásítottak.

Valószínűleg fejletlen empátiás készségük miatt nem ragad át az ásítás az autistákra, míg a Parkinson-kórban szenvedők az agyi ingerületátvivő anyagok – a neurotranszmitterek – hiánya miatt egyáltalán nem képesek ásítani.

Kedves Látogatónk! Ön hányszor ásított cikkünk olvasása közben?