Egyetem és nyilvánosház: interjú egy prostituálttal

A Fucking Berlin felkavaró és kíméletlenül őszinte beszámoló egy fiatal lány viszontagságairól és a bordélyházak világáról. Kuncsaftok? A derék családapa csak egy rövid menetre fizet be, mert sietnie kell az óvodába a gyermekéért. A köztiszteletben álló bíróról senki sem sejti, hogy miután a fiatal lányokon kiélte perverz vágyait, feleségét a város legelegánsabb éttermébe viszi. Sonia Rossi mindennek tanúja volt, a saját bőrén tapasztalta.

A szerzőnő alig húszévesen érkezik Szicíliából Berlinbe, hogy a hírneves egyetemen matematikát hallgasson. A szülei nem tudják fizetni a sok ezer eurós tandíjat, a barátja munka helyett inkább kocsmázik. A prostitúcióval keresett jó pénz nagy csáberő.

Nem új jelenség, hogy a prostituáltak között találunk egyetemistákat, főiskolásokat. A hazai helyzetről a Moha (az egyetemisták és főiskolások ingyenes magazinja) közölt cikket. Tavaly jelent meg Laura D.: Szex és tandíj (Drága diákéveim) című könyve, melyben egy francia diáklány mesél kettős életéről: nappal lelkiismeretes egyetemista, szülei mintagyermeke – éjszaka prostituált, aki 100 euróért árulja a testét.

Húszas évei elején a szicíliai Sonia Rossi Berlinbe érkezik, hogy matematikát tanuljon. Egy diszkóban ismerkedik meg Ladjával, akivel egymásba szeretnek. Összeköltöznek, majd megházasodnak. Szűkösen élnek. Ladja nem kap állást. Legszívesebben a haverjaival lóg és füvezik. Sonia először online sztriptíztáncosként dolgozik, később masszázsszalonokban és bordélyházakban lesz prostituált. Nem kényszeríti senki, a dolog a pénzről szól, s egy ismeretlen, de veszélyes világ felfedezéséről. Sonia Rossi Olaszországban született. 25 éves, van egy kétéves fia, matematikát tanul Berlinben.

A német Brigitte Young Miss internetes magazinnak adott interjújában Sonia Rossi elmondja, miért adta el a testét, s miért nem bánja, hogy így alakult az élete.

– Sok más diákkal ellentétben Ön nem a pincérkedést választotta, hogy kifizethesse a tandíját, hanem a testét bocsátotta áruba. Hogyan kezdődött?
– Nehéz anyagi helyzetben voltam. Akkoriban ismerkedtem meg a volt férjemmel, aki nem kapott tartózkodási engedélyt, ezért munkához is nehezen jutott. Először rendes munkákat vállaltam, gyerekcsőszködtem, pincérkedtem, s egy diszkóban is dolgoztam. De rájöttem, hogy így nem jutok egyről a kettőre.

– Prostituáltként mennyit keresett egy nap?
– Attól függ, hol és mikor, napközben vagy esténként. Az árak Berlinben alacsonyabbak, mint Dél-Németországban vagy Ausztriában. De 2-300 eurót azért így is meg lehet keresni naponta.

– Azt írja a könyvében, hogy egy 10 perces menet 20 euróba kerül. Ez olcsó, nem?
– Berlinben igen. Nagy a konkurencia, sok nő jön Kelet-Európából, Thaiföldről és Afrikából. Ez hihetetlenül lenyomja az árakat.

– A legtöbb nő nehezen tudja elképzelni, hogyan lehet pénzért áruba bocsátani a testét. Önnek miképpen sikerült?
– Én abban a pillanatban csak a pénzre gondoltam. Persze az elején nem volt könnyű, de az évek során rutinná vált. Nem mindegyik kuncsaft undorító, kövér és büdös, van köztük szimpatikus is. Az ember hagyja magát… és persze néha a pokolba kívánja az egészet.

– Mi volt az eddigi legrosszabb élménye prostituáltként?
– Egyszer dolgoztam egy olyan kupiban, ahová a pasik hordákban jártak. Nem voltak erőszakosak, de megvetés volt a szemükben. Húscafatként kezeltek.

– Hogyan változott meg a munkája során a férfiakhoz fűződő viszonya?
– Nem vagyok annyira naiv, mint más nők az én koromban. Persze hiszem, hogy beleszerethetünk valakibe. És ennek semmi köze a munkámhoz a kupiban, a megvásárolható szexhez. De másfelől azt gondolom, hogy bármelyik férfi elmehet a bordélyházba. Ezzel együtt kell élni.

– Tegyük fel, hogy a maga pasija járna kupiba. Mit gondolna róla?
– Ha minden nap oda járna, akkor azért feltenném magamnak a kérdést, mi nincs rendben velem. Nem szabad elhagyni magunkat egy kapcsolatban. Pedig ezt teszi számos feleség és sok barátnő. Aztán azt mondják, hogy csak a férfiakon múlik minden, és hogy az összes férfi disznó.

– Ha az egész napot idegen férfiakkal tölti az ágyban, van még egyáltalán kedve normális szexhez?
– Voltak olyan napok, amikor nagyon elfáradtam. De ez akkor is előfordul, ha az ember egy irodában dolgozik. Ilyenkor csak le szeretne tusolni és bedőlni az ágyba. De a legtöbbször volt kedvem a teljesen normális szexhez, a kettőnek semmi köze egymáshoz.

– Ilyen szigorúan el lehet választani a hivatásszerű és a privát szexet?
– Igen, sőt muszáj.

– Voltak pillanatok, amikor a hivatásszerű szexet is élvezte?
– Hát persze. Miért is ne, ha a pasi megtetszett. Nem vagyok robot, nem tudom a testem gombnyomásra kikapcsolni.

– Évekig kettős életet élt. Nagy terhet jelentett ez Önnek?
– Igen. A barátaimnak is hazudnom kellett, az egyetemen sem tudták, hogy mellékállásom van és hogy megírtam ezt a könyvet. Ha akkor megtudják, biztosan szakítanak velem, kirúgnak, vagy felmondanak nekem. Már nem a tanulót, az egyetemi vagy munkatársat látták volna bennem, hanem csak a „forró“ csajt a kupiból.

– Hogyan sikerült kiszállnia? A könyvéből az derül ki, hogy hihetetlenül nehéz kikerülni a prostitúcióból.
– Túl hosszú ideje csináltam már. A tanulásra és a gyermekemre akartam koncentrálni. Félretettem némi pénzt, aztán elváltam a férjemtől. Jelenleg nem dolgozom a szakmában, s a közeljövőben nem is tervezem. De úgy szoktuk mondani: ez egy forgóajtó, lehet, hogy újra belekerülsz.

– Újra végigmenne ezen az úton?
– Igen. Nekem mindig is fontos volt, hogy ne süllyedjek le a szegénységbe. Nem volt könnyű, de már csak azok miatt is újra végigcsinálnám, akikkel az évek során megismerkedhettem.

– Hogy megy a tanulás?
– Elég jól. Az utolsó vizsgáimra készülök. Azután elkezdem a diplomamunkámat.

– Már megtalálta a témát?
– Nem, éppen téma után kutatok a szakterületemen. Talán a differenciálegyenletek, ha ez mond önnek valamit…