Az ész északon lakozik?

Mindez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden északi ember intelligensebb, mint déli társaik – a jelenség oka sokkal inkább az északi éghajlat hosszabb teleiben és szürkeségében keresendő.

A mindkét féltekét tanulmányozó kutatásból kiderült, hogy az egyenlítőtől távolabb élő emberek szürkeállománya jelentősebb, a szemeik pedig nagyobbak. A kevesebb fény miatt az agynak erőteljesebben kell dolgoznia, hogy egy-egy képet ugyanolyan élesen, „nagy felbontásban” jelenítsen meg. Tizenkét országból származó koponyákat vizsgáltak, melyekből jól látszik, hogy az északiak szeme és a vizualizációért felelős agytekervényei nagyobbra nőttek. A szélesebb pupilla több fényt képes beengedni, míg a nagyobb retina a képek nagyfelbontású előállításáért fele.

Az Oxford Egyetem kutatói egyértelmű összefüggést találtak a szemgödör és koponya mérete, illetve a származás helye között. Míg Angliában az átlagos agyméret 1416 ml, addig például az Egyenlítő közelében élő mikronézek agya mindössze 1200 ml-es. Összehasonlításképpen: a skandináv államokban élők agykapacitása 1484 ml, ami 20 százalékkal nagyobb, mint a Mikronéziában élőké. Hasonló különbségre leltek a szemgödör méretében: az angolok átlagos szemmérete 26,22 ml, a skandinávoké 26,83 ml, míg a mikronézeké 21,83 ml volt a koponyaleletek alapján.

Robin Dunbar professzor, a kutatás társszerzője szerint annak ellenére, hogy az emberek csak pár tízezer éve élnek a legészakibb területeken, a vizuális rendszerük ennyi idő alatt képes volt alkalmazkodni a sötét, borongós éghajlathoz. A tanulmány azt is számításba vette, hogy az északon élők összességében is nagyobbak déli társaiknál, ami jellemző a szemméretre is: a szemgolyót körülvevő zsír a hideg elleni védekezés miatt fejlődött ki.