Vádlott lett az áldozatból

Eleinte még a mindent kiszagoló sajtó sem találta: az újságírók más, például egy kameruni, majd egy szenegáli Nafissatou Diallo után loholtak. Végül munkahelye, a Time Square-en lévő Sofitel szálloda árulta el kilétét, mondván, hogy az igazi Nafissatou Diallo három éve náluk dolgozik, 32 éves guineai bevándorló. És úgy tűnik, valószínűleg ez volt az egyetlen igaz mondat, ami a nőről eddig elhangzott…

A történet május 14-én járta be a világsajtót. Amikor is a 62 éves DSK, vagyis teljes nevén Dominique (Gaston André) Strauss-Kahn, a Sofitel szálloda 2805-ös, amúgy egy éjszakára 3000 dollárba kerülő lakosztályában, megerőszakolta volna a fentebb említett szobalányt. A bankár – akit sokan Nicolas Sarkozy francia elnök lehetséges kihívójaként tartottak/tartanak számon – végig tagadta az erőszakot, és állította: kölcsönös volt a vonzalom, a szexbe a szobalány is beleegyezett, ennek ellenére még aznap őrizetbe vették.

Aztán ahogy teltek a hetek, a vád egyre inkább ellehetetlenült. S meg kell mondjuk, ezen nemcsak a Dominique Strauss-Kahn által szerződtetett világhírű ügyvédcsapat dolgozott, hanem a vádat emelő ügyészség is. És sorban jöttek a megcáfolhatatlan tények a nőről, aki már akkor hazudott, amikor menedékjogot kért és zöld kártyát kapott az amerikai hatóságoktól, mondván: Guineában megerőszakolták a katonák, és két gyermekével kellett menekülnie.

Kiderült, egy szó sem igaz az erőszakról, amúgy egy gyermeke van. Viszont korántsem az a nyomorgó szegény asszony, akinek beállította magát: a New York Post szerint – amely következetesen csak egyszerű kurvának nevezi Diallót – a szobalány pénzbeli ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújtott a Sofitel több ügyfelének. A bulvárlap forrásai szerint a szobalány számláira százezernél is több dollár (18 milliónál is több forint) érkezett két év alatt; életmódját – fodrász, szépségszalonok – és költségeit állítólag olyan férfiak állták, akik nem a családtagjai. A lap szerint egy guineai eredetű prostituálthálózatnak dolgozott.

Aztán kiderült, legalább 5 mobiltelefonja van – ami persze nem jelenti azt, hogy ettől még ne erőszakolhatták volna meg –, de az öt mobil egyikén, a nemi erőszak másnapján felhívta egy arizonai börtönben ülő barátját, akinek peul nyelven (ez a Guineában beszélt nyelvek egyike) azt mondta: „Ne nyugtalankodj, ennek a fazonnak sok pénze van, tudom, mit csinálok.”

Bekapcsolódott az ügybe egy bizonyos Blake Diallo, egy ismert muszlim klub tulajdonosa is, aki szerint egy egyedülálló anyáról van szó, aki semmi mást nem akar, mint tinédzser lányát békében és nyugalomban felnevelni. Sokat azonban ő sem segített: eleinte azt állította ugyanis, hogy ő a nő testvére, később már azt, hogy ez képes beszéd volt, valójában csak barátok, noha rokonok, hiszen Diallo ugyan szenegáli, a nő pedig guineai, de mindketten a népes nyugat-afrikai Fulla törzshöz tartoznak…

Azt is megtudtuk, hogy a nő korábban Harlemben, most pedig Bronxban él, mindkétszer olyan házban, amit AIDS-betegek számára tartanak fent. Ugyan létezik orvosi titoktartás, de annyit a Harlem Közösségi AIDS Egyesület szóvivője elmondott, hogy a lakáshasználat jogához lakásonként legalább egy HIV-fertőzött ott lakása szükséges.

És sorra kiderült aztán, hogy az a bizonyos megerőszakolás sem egészen úgy esett, ahogy Diallo előadta. Pedig volt abban minden: szabályos üldözés a folyosón, mellek megragadása, orális szexre kényszerítése stb. Abban is hazudott, hogy nem értesítette azonnal a főnökét az erőszakról, ugyanis az állítólagos támadás után még két másik szobát is kitakarított.

A nő ügyvédei azonban még védik a védhetetlent – megjegyzendő: az ő költségeiket sem tudni, ki is állja… –, s ha most esetleg mégsem úgy volt, ahogy védencük állítja (de az imperialista múltban, ahogy az már a francia gyarmatosítóktól évszázadok óta megszokottnak mondható), a szerencsétlen afrikai népekkel minden bizonnyal így történt… Csakhogy a jól bevált séma – miszerint a fehér ember megerőszakolja a jámbor, fekete, muzulmán nőt – úgy látszik, a Sofitel hotelben már nem működik.