Nem is járt Kínában Marco Polo?

Több szakember is megkérdőjelezte már az olasz kalandor utazásainak valódiságát, azt sugallva, hogy a talján kalmár nem is jutott el soha a kínai császár udvarába. Legújabban kései földije, a Nápolyi Egyetem régészeinek Japán partjainál dolgozó csoportját vezető Daniele Petrella nyilatkozta ezt a sajtónak. A Focus Storia olasz szaklapban arról értekezik, hogy Polo emlékirataiban a Kublaj kán által megkísérelt Japán elleni inváziók elmesélésében sok az ellentmondás, pontosabban összekeveri a két támadás részleteit.

Például – hívja fel a figyelmet a régésznő – azt írja az utazó, hogy az első mongol–koreai–kínai flottát egy hatalmas tájfun elpusztította, mielőtt elérte volna Japán partjait. Holott 1274-ben a sereg partra szállt, hirtelen győzelmet is aratott, majd mikor a katonák éjszakázni visszavonultak a hajóikra, akkor pusztította el őket ama bizonyos Kamikaze, az Isteni szél. Partra szállás előtt a hét évvel későbbi kísérletet hiúsította meg a tájfun. Egy szemtanúnak ennél pontosabban kellett volna emlékeznie… Ezenkívül Marco Polo ötárbocos hajókról ír – a nápolyi régészcsoport viszont csak háromárbocos hajókat talált a japán partok mellett.

Lássuk azonban, mit gondol a Polo történeteivel szemben talán legszkeptikusabb szerző, Frances Wood. Járt Marco Polo Kínában? című, 1995-ben megjelent könyvében azt bizonygatja, hogy az olasz utazó legtávolabb a Fekete-tenger környékéig juthatott el – amit több ezer kilométer választott el a kínai császári udvartól. Ott pedig éveken keresztül hallgatta a Távol-Kelettel kereskedő, különböző nemzetiségű – leginkább perzsa – kalmárok meséit, és azokat mondta tollba rabtársának genovai fogságának egy éve alatt. De az is lehet, hogy valamilyen korabeli, Kínáról szóló „bedekkert” fordított le olaszra. Mindenesetre az A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai címmel megjelent könyv hirtelen igen népszerű lett, bár az olvasói inkább mesének, hazugságok gyűjteményének titulálták.

Marco Polo soha nem tett említést a kínai birodalom olyan sajátosságairól, mint a nagy fal, a nők lábának a lekötözése vagy az evőpálcikák, Európában mégis hosszú ideig a mesés Távol-Keletről beszámoló kevés információforrás egyikét jelentette a könyve. Bírálói pedig emlékezhetnek arra, hogy van egy, az ő esetében megszívlelendő közmondás a hazájában: „Se non e vero, e ben trovato”. Azaz: ha nem is igaz, de jól ki van találva.