Jogi esetek

Talán nem is kell mondanom, megint válással indítunk. A két gyermek ezúttal az apánál maradt, az anya fizette a tartásdíjat. Az asszony időközben újra férjhez ment, sőt két másik gyermeke is született. A tartásdíjat a harmadik gyermek világra jötte után újra megállapították, ezúttal az anya jövedelmének egynyolcadára koponyánként, de úgy, hogy legalább ezer forint jusson egy gyermekre. A negyedik kicsi megszületése után az anya ismét a bírósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy szüntessék meg tartásdíj-fizetési kötelezettségét. Kívánságát azzal indokolta, hogy gyesen van, jövedelme nagymértékben csökkent, ráadásul most már nem egy, hanem két kiskorút kell eltartania az előző házasságából születetteken kívül. Tetejébe volt férje majdnem háromszor annyit visz haza egy hónapban, mint ő.
Az apa természetesen hallani sem akart a tartásdíj megszüntetéséről. Először is: az asszony új gyermekeit nem egyedül neveli, van neki férje, aki szintén hozzájárul a nevelés költségeihez. Másrészt nem szép dolog az ő magasabb jövedelmére hivatkozni, mivel azt másod­, sőt harmadállás vállalásával éri el, éppen azért, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt semmiben. A törvény kimondja, hogy a gyermeknek joga van a tartáshoz, a szülőnek pedig ez kötelessége – kiskorú gyermek esetén akár saját ellátásának rovására is. A mérték megállapításánál jelzi a törvény, hogy figyelembe kell venni a tartásra jogosult leszármazottak számát – vagyis hogy hány és milyen korú gyerek között kell megosztani a szülő jövedelmének erre fordítandó részét. De ugyanezt nem kell figyelembe venni annak megítélésénél, hogy tartásdíj jár­e vagy nem.
Erre az anya azt válaszolta, hogy neki tulajdonképpen nincs is jövedelme, hiszen a gyermekgondozási segélyt igazán nehéz lenne jövedelemnek nevezni. Mire az apa rámutatott, hogy munkajövedelem híján bármilyen bevétel lehet a tartásdíj alapja, legyen az segély vagy akármi más. Az anya erre azzal hozakodott elő, hogy második házasságából származó gyermekeivel szemben igazságtalan állapotok alakulnak ki, hiszen így az apa háztartásában az egy főre jutó jövedelem két és félszerese lesz annak, amennyi az anya családjában jut egy főre. Az anya csekélyke jövedelmének egy részét elvonva az első házasságból származó gyermekek helyzete jelentősen nem javul, ellenben a második házasságból származóké sokat romlik.
A bíróság végül leszögezte: a tartás olyan elemi joga a kiskorú gyermeknek, amelytől semmilyen érveléssel nem lehet megfosztani. Ezért az anya által fizetendő díjat a jövedelem tizedére csökkentette ugyan gyermekenként, de egészében nem szüntette meg. A kiskorút megillető tartásdíjtól gyakorlatilag nincs mód megszabadulni: az embernek nem lehet olyan alacsony a jövedelme, hogy abból ne legyen muszáj valamennyit a gyermekének is juttatni.