Húszezer a kényszermunkáért

Idén februárban a Bekecsen élő, 77 éves asszony kíváncsiságból vette meg a nyugdíjasoknak szóló Hírhozó című újságot. Mikor elolvasta benne a 85 éves Gyenes Sándorról szóló cikket, nemcsak az egykori katonatiszt sorsa ütötte szíven, hanem egy közlemény is. Ebben az állt, hogy alkotmánybírósági határozat alapján 2000-től a huzamos ideig orosz fogságban kényszermunkára fogottak legkevesebb havi húszezer forint járandóságot kaphatnak, ha raboskodásuk 1944. október 1-jétől számítva meghaladta a három évet. Ehhez ki kell tölteni egy formanyomtatványt, ami a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál szerezhető be. Az igényléshez eredetiben csatolni kell a Kárpótlási Hivatal 1993. évi határozatát, s benyújtani a nyugdíj-igazgatóság (1820 Budapest, Váci út 93.) címére. A kérelem folyamatos, kedvező elbírálásnál a megítélt összeget hat hónapra visszamenőleg, majd halálukig kapják az érintettek. Bár a határozat több újságban, így lapunk 2007. szeptember 7-i számában is megjelent, Mariska néni figyelmét elkerülte. Pedig 2004. január 1-jétől az elhalt hadifogoly házastársa is jogosult a járadék harminc százalékára. Ennek kérelméhez csatolni kell a férj katonakönyvét, házassági és halotti anyakönyvi kivonatokat is.
– Az én uram 1944 februárjában esett fogságba, 1948. december 23-án engedték el – emlékszik vissza. – A bányában vesetébécés lett, s úgy tönkrement szegény, hogy itthon hiába kezelték, 42 évesen meghalt. Özvegy lettem, három gyerekkel. A téeszben dolgoztunk, de a halála után, mivel nem volt még tízéves a munkaviszonya, nekem se özvegyi nyugdíj, se árvaellátás nem járt. Ha nem vettek volna fel a szerencsi csokoládégyárba, éhen haltunk volna.
– Gyenes úr biztatott, hogy lépjek, hiszen megillet a havi hatezer forint. Elmondta, hogy az igénylőlaphoz a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének központjában – aminek ő az elnöke – is hozzá lehet jutni (Budapest, Kerepesi út 29/B).
– Miután megtudtam ezt a lehetőséget, másoknak is szóltam róla: két özvegynek meg két volt hadifogolynak segítettem. A szomszéd utcában élő Kristóf Józsi bácsi és felesége rettenetesen örült, mert olyan szegénységben élnek, hogy nekik a havi 20 ezer forint valóságos kincs. A 90 éves Szegedi Sándorról is kiderült, hogy több mint öt évig volt hadifogoly, Isten segedelmével tán még egy kicsit örülhet a pénznek. Székesfehérváron, az öregek otthonában és a bodrogközi Zalkodon, édesanyám szülőfalujában is agitáltam. Szerintem ez ma már inkább az özvegyasszonyokat érinti, és elképzelhető, hogy sokan nem tudnak róla. Nekem is jól jön ez a pénz, pedig tájékozatlanságom miatt elvesztettem négy évet.