Jogi esetek

Emberünk háztartásikisgép-szerelő volt, akit egy varrodában alkalmaztak. Egy nap éppen ellenőrizni készült a frissen elvégzett villanyszerelési munkákat, de miközben a lépcsőn lefelé tartott, kialudt az égő. A férfi a sötétben botorkálva elesett és combnyaktörést szenvedett.
A szerelő azt szerette volna, ha a balesetből eredő kárát a cég üzemi baleset címén megtéríti. A munkáltató erre nem volt hajlandó, ezért a felek perre vitték az ügyet. A Munka törvénykönyve erről azt mondja, hogy a munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül felel. Ez alól csak két kivétel van: ha a munkáltató működési körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy a munkavállaló maga okozta a kárt. Ez azt jelenti, hogy akit a munkahelyen, munkavégzés közben kár ér, azért az esetek többségében a munkáltató kártérítéssel tartozik még akkor is, ha semmilyen különös hibát nem követett el.
A varroda tulajdonosa azonban úgy vélte, hogy mindkét kimentési ok megáll. Az esést szerinte a szaki már fennálló betegségeiből – cukorbetegség, ingadozó vérnyomás – fakadó rosszullét okozta, nem a rosszalkodó világítás. Ezt azonban a bíróságon könnyen lehetett ellenőrizni egy orvos szakértő segítségével, aki úgy vélte, hogy szó sem volt rosszullétről. Ezzel a felperes betegsége, mint a munkáltató működési körén kívül álló elháríthatatlan ok, kútba esett.
A másik felvetés az volt, hogy egyáltalán minek ment az alkalmazott a fogadószintről a varrodába, mikor a villanyszerelési munkák ellenőrzésére nem kapott utasítást. Ilyen módon nem a munkáltató utasításait hajtotta végre, tehát saját közrehatása miatt érte a baleset. A joggyakorlat azonban úgy tartja, hogy ha a vállalkozó nem tiltotta vagy kötötte engedélyhez a lépcső használatát, akkor az azon való császkálás továbbra is a rendes működési körhöz tartozik, függetlenül attól, hogy kifejezett utasításra vagy csak buzgóságból történik. Ezért a bíróság alaposnak ítélte az alkalmazott kártérítési igényét.