Jogi esetek

Egy sportpályára gondnokot keresett annak üzemeltetője. Talált is megfelelő embert, akivel úgy állapodtak meg, hogy az illető használatba veszi a létesítményben található gondnoklakást. Igen ám, csakhogy abban még benne lakott a korábbi gondnok, akinek az elhelyezését meg kellett oldani. Végül olyan megállapodás született, hogy emberünk saját költségén megoldja az előző kolléga lakhatását, cserébe viszont olyan szerződést kötnek vele, hogy a lakáshasználati joga ugyan megszűnik a munkaviszonyával együtt, de ebben az esetben vagy azonos nagyságú cserelakásra vagy az ingatlan pénzben meghatározott értékére tarthat számot.
Több mint tíz év telt el, a gondnok munkaviszonyát megszüntették. Azonban a sportpálya üzemeltetőjének szűkös forrásaiból nem nagyon kívánkozott ingatlant venni a volt alkalmazottnak, ezért azt a megoldást javasolta, hogy emberünk maradjon szépen a gondnoklakásban – bár jog szerint ki kellene költöznie, de üsse kő, maradjon ott.  A gondnok azonban nem akart maradni, követelte a cserelakást, illetve annak pénzbeli értékét. A dologból természetesen per lett: az üzemeltető azzal érvelt, hogy a volt gondnok lakhatása megoldott, mert bár a szerződés szerint lakáshasználati joga megszűnt volna, de ők ettől eltekintenek. Miért kellene cserelakást adniuk, ha az eredeti ingatlant nem veszik el?
Emberünk erre kénytelen volt rámutatni, hogy a sportpálya üzemeltetőjével kötött szerződése szerint a lakáshasználati joga automatikusan megszűnik a munkaviszonyával egy időben – hiszen tíz évvel korábban egy ilyen bekezdés még a munkáltató érdekeit látszott védeni –, ezért ezzel egy időben az ő cserelakásigénye is automatikusan feléled. Innentől kezdve neki már nem lakáshasználatra, hanem tulajdonra, illetve annak megfelelő pénzösszegre van jogosultsága: ezért a munkáltató szépen utalja át neki a lakásvásárláshoz szükséges összeget.
A bíróság is a gondnok álláspontját látta megalapozottnak, ezért a sportpálya üzemeltetője kénytelen volt fizetni.