Olajszagú tipródásaink

Hihetetlen fejlődés történt az utóbbi években a gázolajjal működő belső égésű motorok, a dízelmotorok szektorában: minden eddiginél csendesebb, takarékosabb és tisztább motorokat fejlesztettek ki, elsősorban a japán és az európai gyártók.
A gázolajos erőforrások óriási előnye a nagy nyomaték és a 100 kilométerenként körülbelül 2 literrel alacsonyabb fogyasztás. Ezt ellensúlyozta eddig 15-20 százalékkal magasabb vételáruk és a magasabb szervizköltség. De ha a jelenlegi üzemanyagárak (a cikk írásának pillanatában 15-20 forinttal drágább a gázolaj literje a benzinénél) a fogyasztási előnyöket eltüntetik, kisebb lesz a dízelvásárlási kedvünk, és a gyártók kénytelenek lesznek olcsóbban adni ezeket a modelleket.
A német mérnökök egyik legnagyobb technikai vívmánya a 3 literes fogyasztású minidízel. Ez, kérem szépen, nem a jövő csodája, nagyon is létezik már: a 2000-ben piacra dobott Volkswagen Lupo. A miniautó, melyben még pótkerék sincs, 1,2-es TDI motorjával ténylegesen képes a 3 literes átlagot hozni!
A benzinmotorok mellett az szól, hogy évtizedek óta folyamatosan, óriási ütemben fejlődnek, és manapság már fogyasztásban is nagyon jó eredményeket tud elérni némelyikük. Szerelésük, karbantartásuk is egyszerűbb, valamint sokkal csendesebbek gázolajos társaiknál.
Az az üzemanyag, amivel a legtöbb mezőgazdasági gép és teherszállító jármű közlekedik, a megnövekedett keresletnek köszönhetően egyre drágább a benzinnél, miközben senki sem tudja biztosan, merre fognak menni az árak. Tulajdonképpen pont a mai áraknál van a vízválasztó. Ha nem lesz nagyobb árkülönbség, akkor azoknak, akik sokat autóznak, még mindig érdemesebb dízelautót venni. Már ha minimum öt évig használják, ugyanis nagyjából ennyi idő alatt térül meg. Azonban, ha óvatosabbak akarunk lenni és a biztosra megyünk, inkább maradjunk a benzinesnél. Aztán, ha elfogy az olaj az Északi-sark alól is – akkor főhet majd a fejünk!