Elmélkedés

Jézus harmincéves koráig úgy élt az emberek között, hogy környezete semmi rendkívülit nem látott benne. Aztán elindult. Faluról falura járt, és ezt hirdette: „Betelt az idő! Elközelgett az Isten országa. Térjetek meg! Higgyetek az evangéliumban!” Az evangélium nem akármilyen jó hír. Valami nagy jó hír, amely az egész közéletet átalakítja. Fia született az uralkodónak, a harctéren győztek a katonáink, vagy éppen erre látogat a császár, s adakozó kedvében van. Az izraeliták a próféták írásaiban találkoztak ezzel a szóval. Isten, aki valaha annyi jót tett az őseinkkel, egyszer majd újra eljön. Megmutatja szerető hatalmát. Akkor aztán tavaszi díszbe öltözik a világ. Jézus ennek a várakozásnak a beteljesítője. Alig indult el, s tanítványokat választ magának. Társakat, akik melléje szegődnek, s tanúi lesznek minden szavának, cselekedetének. Hogy aztán, mikor küldetésének ideje lejár, elküldje őket – térben, időben – az egész világra. „Ég és föld elmúlnak”, az ő igéi nem vesztik érvényüket. Az a most, amit meghirdetett, azóta is tart. Velünk az Isten! Nem azért, hogy kolbászból fonjon kerítést a házunk köré, hanem hogy a jónak kiapadhatatlan forrásait megnyissa bennünk!