Elmélkedés

Húsvét nyolcadát ünnepeljük. A feltámadottal találkozunk a mai evangéliumban. Jézus megjelenik, felismerik azonosságát, feladatot ad nekik.
Tamás nincs közöttük. Az a Tamás, akinek lelkesedéséről szintén János tudósít: „menjünk, haljunk meg vele együtt!” Most azonban kételkedik. De ez a kételkedés nem az elutasítás kételkedése, sokkal inkább, hogy bárcsak igaz lenne, de nem tudom, nem merem elhinni. Talán mi is voltunk már ilyen helyzetben. Annyira meglepett a történés, hogy elhinni is alig mertük. Hogy Tamás kételkedése mögött ez van, bizonyítja, hogy ott van a többiekkel, nem eszelős mesének tartja a beszámolót. És bizalma megkapja jutalmát, Jézus eljön újra, megerősíti, és ezáltal minket is tanít: „boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Vajon én boldog vagyok-e? Vagyis hiszem-e Jézus feltámadását?
Az egész elmúlt hetünk a feltámadás örömét erősíthette. Napról napra a feltámadás eseményeit hallhattuk a szentmisében. Jézus feltámadásának öröme alakíthatja, formálhatja életemet, mindennapjaimat. Ha átélem a feltámadás örömét, ezt az örömet el tudom mondani a körülöttem élőknek. Azoknak, akik esetleg még nem hallottak róla. Vagy akik csak kétkedésüket tudják megfogalmazni. Ha tudom biztatni őket, újra és újra megerősíteni örömömmel, akkor eljön a pillanat, amikor megtapasztalhatják a feltámadás örömét. Engedjük hát, hogy életünket a feltámadás öröme hassa át!