Alkalmas, de alkalmatlan

Minderre azonban sikerült sort keríteni. Emberünk ekkor az illetékhivatalhoz fordult, hogy a vagyonszerzési illetéket engedjék el neki. Az illetéktörvény ugyanis kimondja, hogy nem kell illetéket fizetni a lakóház építésére alkalmas telektulajdon után, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított négy éven belül lakóházat épít, és a vagyonszerző lakóház-építési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozik az állami adóhatóságnál. A hivatal azonban az illetékmentességet megtagadta, mondván, hogy a telek az adásvétel idején nem volt alkalmas lakóház építésére, mivel gyümölcsösként volt nyilvántartva.

A vevő megfellebbezte a hivatal határozatát, így került az ügy a bíróságra. A felperes azt kifogásolta, hogy – mint a „mellékelt ábra” mutatja – a földterület igenis alkalmas lakóház építésére, mert az összes ehhez szükséges engedély megvan, sőt, azon mindjárt a ház is felépül. Ugyanaz a telek ugyanazon tulajdonságokkal rendelkezik, tehát ha utóbb minden engedélyt megkaptak arra, hogy itt lakóház épülhessen, akkor az a telek alkalmas, és korábban is alkalmas volt lakóház építésére. A lényegi követelmény az a kötelezettségvállalás, hogy a telken négy éven belül ház fog épülni, és ennek semmi érdemi akadálya nincsen: ezzel az illetékmentesség feltétele megvalósul.

A hivatal álláspontja viszont az volt, hogy az a telek alkalmas lakóház építésére, amely hatályos településrendezési tervnek megfelelő építési teleknek minősül. Ennek a feltétele az építési engedély. Amíg nincs építési engedély, addig a telek nem alkalmas arra, hogy ott lakóházat építsenek.

A bíróság a hivatal álláspontját fogadta el. Ítéletüket azzal indokolták, hogy az illeték kiszabása szempontjából az adásvétel időpontjában fennálló állapot számít. Az adott pillanatban a telek gyümölcsös volt, jogi szempontból lakóház építésére alkalmatlan.

Ezért a vevő illetékmentességre nem volt jogosult.