Kutya a családban 4.

Szerintem ebben semmi rossz nincs, csupán gyakoribb lepedőcserével jár. Ugyanis Natasa gyakran fürdött, naponta fésültük, ha az utcáról feljöttünk, talpa vizes ronggyal megtörölve; mi bajom eshetett volna egy egészséges és tiszta kis állattól? Ja, hogy kutya ólba való, nem ágyba?

Nem osztom a véleményt. Ha már egyszer családi kutya, aki nagylányunk kiröppenése után a gyerek-szerepet is betöltötte a háznál, hát akkor övé az egész lakás. Azért bevallom, volt olyan helyzet, amikor kicsit bántam, hogy az egész terepet átengedtem neki. Amikor unokánk kisbaba volt és lefektettük az ágyra, Nati habozás nélkül melléfeküdt, olykor kissé még arrébb is taszigálta. Ilyenkor letessékeltük, amit persze nemigen értett. Ám mindez csak múlt idő, mert éppen egy éve, hogy kedvencünk az égi vadászmezőkön rohangál lobogó füleivel. Azóta is siratjuk. S néha megesik, hogy amikor ágyamat megrázkódtatja hajnalban egy elvágtató teherautó, félálmomban azt hiszem, Natasa ugrott fel lábaimhoz, pedig már sohasem következik a gyengéd bökdösés: reggel van, gyere, menjünk le sétálni…

Robidy: Én puszit adok a kutyulimnak, de nem alszom vele együtt. Ő nem jön az én ágyamba és én sem a kosarába. Ez így korrekt! Nem azért, mert kutya, hanem azért, mert azt sem szeretem, ha egy másik ember fekszik az ágyneműmben.

Steffi: Két kutyusom is van, mindegyik bejár az ágyba, de sosem fertőztek meg, legfeljebb csak szeretetet és örömet kaphatunk „el” tőlük.

Cinka67: Nálunk is ágyban alvó a Báró, pedig elég nagyocska. Én autoimmunhiányos betegségben szenvedek 15 éves korom óta, de mióta kutya van a családban, legfeljebb egyszer fázom meg egy évben.

Qnyi: Néhány éves korom óta állataimmal egy ágyban alszom, és soha nem kaptam el tőlük semmit. Nagyapám is úgy aludt, hogy a macskák az ágyban, a keze pedig a kutyusán hevert, akinek kosara volt az ágya mellett. Anno még nem oltották ennyit az állatokat, mégsem kapott el tőlük semmi betegséget. A nagynéném közel 50 éves, agyvérzéssel született, epilepsziás, az emberek többsége undorral fordul el tőle, a kórházban elfüggönyözték. A Pogi kutyánk viszont melléült, vigyázott rá, és böködte az orrával, mielőtt epileptikus rohama jött. A nyuszink szó nélkül felugrott mellé a kanapéra, melléfeküdt, s ezzel máris óriási örömet szerzett neki. Ez azért elgondolkoztató…

De mennyire!