Ha a feleség 36 évvel fiatalabb…

Kedves Ágnes! Családunkban dúl a háború, és ennek én vagyok az okozója. 74 éves nyugdíjas vagyok, de ma is aktív. Szerencsére az egészségem rendben van, erre nagyon ügyelek. Egyszóval életerős férfi vagyok, minden tekintetben. Szeretett feleségemet négy éve temettem el. Ő nagyszerű asszony volt, ma is mindennap gondolok rá. De hát nagyon nehéz a magány.

Az utóbbi két-három évben társat kerestem. Egy-két balfogás után másfél éve találkoztam azzal a nővel, akivel ismét boldog vagyok, nagyon jól megértjük egymást. Csak hát van egy bökkenő: még csak 38 éves. Csinos, kedves asszony, van egy 14 éves kislánya, őt apaként szeretem. Karácsonykor meg akarjuk tartani az esküvőt. Egyikünket sem zavar a nagy korkülönbség, Klári szerint bármelyik negyvenévessel felveszem a versenyt.

Minden jó lenne, ha a családom nem ellenkezne. Fiam és lányom is idősebb a kedvesemnél, ezért nagyon szégyellik magukat miattam. És persze azt hajtogatják, hogy csak érdekből jön hozzám, hogy megkapja az állampolgárságot (mivel határon túli magyar), meg a vagyon kell neki. A gyerekeimet annak idején tisztesen kiházasítottam, igaz, hogy az anyjuk részét nem adtam ki nekik, de most hajlandó lennék. Erre meg azt mondják, így akarom őket letudni. Most hát nemigen állnak szóba Klárival, és velem is csak akkor, ha nélküle találkozunk. Szeretem a gyerekeimet, imádom az unokáimat, de nem szeretnék utolsó éveim boldogságáról sem lemondani.
Üdvözlettel: István

Kedves István!
Hát igen, ha valaki 36 évvel fiatalabb házastársat választ magának, számolnia kell a család és a környezet reagálásával. Nem mintha a kis korkülönbség garancia lenne a jó házasságra, de hát ilyen, csaknem kétgenerációnyi távolság bizony sok buktatót rejteget. Ezeket nem sorolnám fel, értelmes, felelős ember lévén bizonyára számol velük. Inkább a gyerekei érveire mondanék valamit. A kölcsönös érdeken alapuló szövetség nem feltétlenül zárja ki az őszinte érzéseket sem. Ha egy nehéz sorsú, hazátlan, nincstelen asszony biztonságot és nyugalmat keres magának és gyermekének, abban még nincs semmi elítélendő. Ha egy idősebb, de még jó karban lévő férfi gondoskodó és szerető asszonyt, az is rendben van. Ha egymásra találnak és mindketten nemcsak kapni, hanem adni is tudnak egymásnak, ki vethet rájuk követ?
Mindazonáltal azt javaslom, készítsenek házassági szerződést, amelyben megnyugtatóan el lehet rendezni a tulajdoni viszonyokat, és talán adja ki addig is a gyerekeinek az anyai részüket, vagy ha tudja, adja ki előre az apai részüket is. Ezzel nagyon sok vitának elejét lehet venni. A többi meg majd csak elsimul valahogyan.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes