Katéterezés

 Azonban nem minden koszorúér-elzáródás alkalmas tágításra. Meghatározza azt a szűkület helye, a hossza, a meszesedés mértéke és egyéb körülmények is. A beavatkozás az egyik perifériás artériába, rendszerint a combverőérbe, de ma már egyre gyakrabban a kar verőerébe vastag tűvel történő behatolással kezdődik. Ezután a tűn keresztül hosszú drótot vezetnek fel a verőérrendszerbe, majd az aortán keresztül a beszűkült koszorúérbe. E vezető dróton át olyan katétert visznek fel a megbetegedett koszorúérhez, amelynek végén egy ballon van. A katétert úgy helyezik fel, hogy a ballon a szűkület szintjébe kerüljön. Ezt követően néhány másodpercre felfújják a ballont. A felfújást-leengedést többször ismétlik. Mindennek hatására a beszűkítő meszes plakk összenyomódik, az érnyílás kitágul. Ma már ezt az eljárást bizonyos esetekben összekötik úgynevezett stent felhelyezésével, ami egy kis csőhöz hasonlítható, és ez biztosítja a beszűkült ér nyílásának kitágulását és tágan tartását.

Mint minden beavatkozásnak, a koszorúér-tágításnak is lehetnek szövődményei; ez lehet érfalszakadás, átmeneti szívroham, ritkán halál. Az esetek túlnyomó részében azonban szövődménymentesen zajlik a beavatkozás. A koszorúér-tágítással súlyos szívizominfarktus kialakulását előzhetjük meg.