Nicolas Sarkozy édesapjának hagyatéka

Alattyánban a családi földbirtok idézte fel gyermekkorát, ahol kisvasút szelte át a földjüket. Szolnokon pedig a családi sírbolt immár a múlttal szembesítette. „Egyetlen életben oly sok” élet címmel íródik a könyv a kalandos sorsú festőről, aki ugyan érett korában kezdte beszélni a képzőművészet nyelvét, de biztos, hogy „akcentusában” ott van Gecse Árpád alattyáni mester „szavajárása”.

Íme, az a bizonyos „oly sok élet” néhány kalandos fordulata. Sárközy Pál 1928-ban, Budapesten született, iskolába előbb a Rákócziánumba járt, majd a gödöllői premontreiekhez. Két bátyja volt, György diplomata, Gedeon huszártiszt lett. Ahogy közeledett a front, a szülők a kisebbik fiúval, Pállal Ausztriába menekültek, ahonnan csak két év elteltével jöttek vissza. Majd a kommunista diktatúra elől menekültek el Franciaországba, így kerülték el a földbirtokosokra váró kitelepítést.

Pál jelentkezett az idegenlégióba, ahol a sorozó orvos – a legenda szerint – szolnoki volt, és lebeszélte a fiút arról, hogy vállalja a kalandos szolgálatot, s inkább alkalmatlannak nyilvánította. Így lett aztán belőle Marseille-ben elismert reklámszakember.

Az ötvenes évek eleje már Párizsban találta, ahol a társaság kedvence lett. Ekkor ismerkedett meg feleségével, a katolikus hithű Andrée Mallah-val, akinek édesapja kikeresztelkedett szefárd zsidó, ezen felül görög bevándorló volt. A házasságukból három fiú született, Guillaume, Nicolas és Francois.

Sárközy Pál festőként a szürrealizmus mellett kötelezte el magát, témát pedig a női test szépségében talált. Hogy mit hagyott az elnökfiára? A válasz: az akarást, a munka értelmét, a siker ízét és a szép nők iránti vonzalmat. Mi tagadás, gazdag hagyaték...