Accord Tourer 2,2i-DTEC: dízelt vagy Hondát?

Európában dízel nélküli motorpalettával bármilyen autót roppant nehéz eladni, a japánok mégis kissé későn reagáltak az igényekre. Közülük is a Honda adta be a derekát a legkésőbb: 2004-ben hozták ki az akkor forradalmi 2.2-es dízelt. Előtte valószínűleg azt gondolták, hogy a sportos imidzsnek ártana egy zajos, környezetszennyező motor – no és a márka rajongói is idegenkedtek az ötlettől. Ezért aztán kiadták a mérnököknek, hogy csináljanak egy csendes és tiszta üzemű blokkot. Ez beletelt egy időbe (állítólag nyolc évig tartott kifejleszteni), de annyira jó lett, hogy még ma is kiemelkedik a mezőnyből.

 

Nos, a japánok a Honda Accord Tourer-be beletették minden tudásukat: alul-felül burkolták a motorteret és példásan szigetelték az utasteret. A blokk öntésekor az alumínium félszilárd állapotú, így szilárdabb, de mégsem nagyobb, mint a benzinmotorok. Károsanyag-kibocsátása pedig az egyik legalacsonyabb a kategóriában.

 

Azt mondja a gyár: az a célja, hogy az utas ne tudja megmondani, benzines vagy dízelautóban ül-e. Rögtönöztünk is egy gyorstesztet. Tíz átlagosan hozzáértő tesztalanyból  hatan nem tudták megmondani, négyen viszont rávágták a helyes választ. Ha hidegen nem kerregne, még jobb lehetett volna az eredmény. Ha azonban bemelegszik, lehalkul  és mély morgással válaszol a gázpedál lenyomására. 150 lóerőt és 350 Newtonmétert tud, aminél ma már vannak erősebbek a két liter körüli mezőnyben, de gyengének egy percig sem érződik. Már alacsony fordulaton elkezd húzni, és kiegyensúlyozottan adja le a nyomatékot egészen 4500-ig. A másfél tonnás Accordot cipelve 7 és 8 liter között fogyasztott, ami megfelel a gyári adatoknak. Így tehát Hondához illő finom „szívet” alkottak a japánok, ami más, mint a többi dízelmotor a piacon. Apró változtatásokkal, immár öt éve ugyanolyam és sok szempontból ma is egyedi.

 

Ejtsünk pár szót az autóról is, amelyben kipróbáltuk a sokat emlegetett dízelt. Az új Accord-ot a japánok igyekeztek a prémium középkategóriásokkal egy szintre hozni, ami félig sikerült is. Felfelé kilóg egy kissé a Mondeo, Passat, Avensis sorból, de a 3-as BMW-vel és a A4-es Audival már nem tudja felvenni a versenyt. A kombi formáján látszik igazán, hogy nem egyszerű modellfrissítésről van szó: sokkal szebb és kívánatosabb, mint elődje. A rakteret viszont feláldozták a design oltárán: 170 literrel lett kisebb. Úgy tűnik, rájöttek az ősi japán közmondás értelmére, miszerint többet ér egy formás hátsó, mint egy konténer méretű csomagtartó. Belül puha anyagok és nagyon kényelmes ülések várják az utazót – igaz, sok kategóriatárs szellősebb, főként a hátsó sorban. Ennek ellenére négy személlyel és közepes mennyiségű csomaggal kényelmesen elmehetünk akár Spanyolországig is.

 

A rendelhető automata váltó akkor illene az autó karakteréhez, ha valamivel gyorsabban váltana. Így elveszi a sportos élményt – hiába találunk füleket a kormány mögött, amelyekkel úgy lehet zongorázni a fokozatok között, hogy nem kell levennünk a kezünket a kormányról. Pedig a futómű nem ijed meg attól, ha Sport módba állítjuk magunkat: bírja a feszes kanyarokat, a hirtelen kormánymozdulatokat.

 

Az Accord Tourer kézi váltóval és dízellel a kategória egyik legjobb választása. Érezhető és tapintható a minősége – aki mellette dönt, sokáig nem fog másik autóra vágyni.