Helyre rutyutyu

Úgy kezdődött, hogy Boldó alig múlt két éves, amikor karácsony után állandóan azt hallotta, hogy „jaj, már megint eltelt egy év”, „rohan az idő”, „itt a Szilveszter”. Nanyó úgy világosította föl a gyereket, hogy ez az ünnep nem más, mint „lesz dínomdánom, helyre rutyutyu”. Azóta nálunk ennek jegyében telik az év utolsó napja.

Nem kell hozzá más, mint papírcsákó újságból, a televízió szolgáltatta könnyűzenei műsor, és fergeteges jókedv. Kezdetben még Bencóval a pocakomban roptam a dédnagypapával, Papsi azóta is állandó vendég. Boldó tánctudása pedig meglehetős fejlődésen ment keresztül az idők folyamán.

Boldó már karácsony előtt is Nanyó csákóbuliját emlegette. Érdekes, de mindenki úgy készül, mintha az angol nagykövet évbúcsúztatójára menne. Elegáns ruha, alkalmi smink a nőkön, ünnepi teríték az asztalon. Laci videóban is felkészül, mert nálunk mindig a legünnepélyesebb pillanatokban telik meg a lemez vagy merül ki az aksi. Laci úgy gondolta, az ünnepi tartozékokon is ideje fejleszteni, ezért vásárolt két csillogó süveget és két trombitát a fiúknak. Tavaly már az unokahúgom is velünk szilveszterezett, legutóbb már unokaöcsém is csatlakozott a családjával, köztük az öthetes Inezzel.

Az első koccintás után zene be, föl a csákókat, fiúk elő a trombitát, kezdődhet a tánc. Boldó hatalmas kacajokkal kísért ugrándozásba kezdett, Bencónak viszont kudarcok sorozatával kezdődött az első igazi szilvesztere. A pénzért vásárolt csákó gumija szorította az állát, ezért egy laza mozdulattal a sarokba hajította, és újságcsákót húzott a fejébe. (Boldó is követte – rejtély, hogy miért a négyéves utánozza a kétévest, és nem fordítva.) A trombitát nem bírta fújni, akkora erő kellett hozzá, ezért az rövidesen a másik sarokban landolt. Boldó viszont annál lelkesebben fújta, és értetlenül nézett, amikor senki sem értékelte, ha a fülébe dugta a trombita végét. „De hát buli van”, mondta időnként a földön fetrengve, s amikor kissé túlságosan átadta magát az ünnepi hangulatnak, Laci aggódva jegyezte meg, „Mi van, ha az lesz neki a normális, hogy az a buli, ha az ember kifordul önmagából!?” – Nézd a felnőtteket – tanácsoltam a drága embernek –, nem ugyanezt csinálják?

Éjfélkor, amikor az óra mutatója átlendült az új esztendőbe, eget rengető durrogás kezdődött a környékben. Papsi csöndben megjegyezte, emlékszik ’44 telére, amikor az oroszok és a németek lőtték egymást. Ekkora hangzavart még a katyusák se produkáltak. A két gyerek közben meg úgy elfáradt a csákóbuliban, hogy föl se rezzent az éjféli háborúra.