Kizsákmányolva

Hát most már tudom, mit jelent. Azt, hogy nincs hétvégém, mert mindig vagy majdnem mindig hétköznap adják ki a szabadnapot, azt, hogy a fizetésem alig haladja meg a minimálbért, azt, hogy bármikor benntarthatnak túlórázni, azt, hogy két perc késést levonnak a béremből, azt, hogy munkafelügyelők lesik árgus szemekkel minden lépésünket. De ami a legrosszabb: úgy beszélnek velünk, mint a cselédekkel. Nem a nagyfőnökök, számukra egy pénztáros levegő. Hanem a közép- és kisfőnökök, akik többnyire friss diplomás huszonévesek. Már nemegyszer mentem sírva haza, mert a 25 éves, még pattanásos kölyök főnököm megalázott. Nem tudom, meddig bírom még.

Ha panaszkodom otthon, a férjem azt mondja, neki is tűrnie kell a munkahelyén, ma ilyen világ van, szorítsam össze a fogam. A hetvenéves apám meg tüzel: lépjek fel a megalázás ellen, szóljak a nagyfőnöknek, menjek a szakszervezethez (ami persze nincsen nálunk). Mielőtt teljes idegroncs lennék, el kellene innen mennem, de hát nemigen akad más munka. Arra gondoltam, elmennék takarítani, mert kiszámoltam, ha hétfőtől péntekig napi öt órát dolgozom, már jobban keresnék, mint most, és legalább a magam ura lennék. Kereslet volna, elég jómódú a városunk. – Mi a véleménye?

Üdvözlettel: Katalin

Kedves Katalin!
Gondoljuk végig, mi lenne a változtatás hátránya, az előnyeit már nagyjából megírta. Hátrány lehet, hogy csak akkor kap egészségügyi és nyugdíjellátást, ha fizet járulékot. Ez pedig negyvennyolc évesen nem elhanyagolható szempont. De egy jogtanácsos bizonyára tud tanácsot adni a megoldásról. Amúgy pedig bizony találkozhat olyan munkaadóval, aki hasonlóan bánik a neki dolgozó emberrel, mint az óriáscégnél.

Ám azért ma már nagyon is meg szokták becsülni a megbízható és hatékony takarítót. A maguk is nagyon sokat dolgozó üzletasszonyok, értelmiségi nők vagy egyedülálló férfiak nagyon is hálásak azért, ha valaki leveszi a vállukról a lakás rendben tartásának gondját. Szívesen fizetnek ezért, sőt azt tapasztalom, hogy amikor kialakul a kölcsönös bizalom és jóakarat, kincsként „őrzik” az ilyen munkaerőt. Úgyhogy, ha meg tudja oldani valahogy a társadalombiztosítás kérdését, akkor arra biztatom, hogy váltson. Persze előkészítve, feltérképezve, tájékozódva – de bátran vágjon bele. A pattanásos kölyök főnököt meg üsse meg a guta!

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes