Újévi kutyaposta

Elsőként is egy bolhói levél – feladója megkért, hogy nevét ne közöljem. S tőle mindjárt bocsánatot is kérek, mert egy korábbi levele valahol elkallódhatott a szerkesztőségben, sőt, ez a második is csak késve jutott a Kutyapostáshoz, ugyanis a címzett a Segítsünk egymáson rovat volt. A lényeg azonban, hogy Géza bátyám sajnos nem tudja tovább tartani rottweiler kutyáját: ő 83 éves, részlegesen béna, felesége is 76, kisnyugdíjasok, nem tudnák ápolni, etetni, orvoshoz vinni a kutyát. A nyáron, amikor először írt, még egy kölyökkutyáról szólt a levél, akiért egy malacot kért volna cserébe. Most, az immár egyéves fiúkutyát ingyen is odaadná – az oltási költséget kéri érte csak. Tehát aki egy helyes, egyéves rottweilerre vágyik, hívja a 06- 30/970-2730-as telefonszámot.

Éva néni, a Heves megyei Kápolnáról nem kínál, hanem keres kutyát. „Vidéken élő, 70 éves özvegyasszony vagyok, kertes házban élek. Szeretnék magam mellé egy kiskutyát a lakásba, hogy tudjak valakihez szólni. Egész pici termetűre gondoltam, mint például a csivava, a tacskó, az uszkár vagy egy west highland terrier, ami szobába való. Sajnos kicsi a nyugdíjam, tenyésztőtől nem tudok venni, ezért gondoltam, hátha találok olyan kutyát, aki egyedül maradt, vagy akiről nem tudnak gondoskodni. Már a közeli állatmenhelyen is szétnéztem, de ott csak nagy termetű kutyák vannak.” És akkor itt is egy telefonszám: 06-70/549-2896.

Bárány Lászlóné Budapestről arra kér, hogy „ha lehetséges, foglalkozzon a Kutyapostában a kutyák helyes táplálásával”. Mert véleménye szerint nem igaz, amit egy állatorvostól hallott, hogy ugyanis a kutyának akár évekig is jó minden nap, ugyanaz. „Én ezt nem hiszem el! Legalábbis az én Morzsám nem ilyen. Általában száraz táppal etetem, de nagyon szereti a főzött csirkemellcsontot is, aztán ne is beszéljünk a süteményről! Ha sütök, addig könyörög, amíg nem kap egy darabot, és látni kéne, milyen élvezettel csipegeti fel! Van egy kis súlyfeleslege, de lefogyasztani képtelenség, mert ha nem elég, amit adok, akkor szalad utánam a táljával, és csapkodja a földhöz…”

Azt hiszem, mindkettőjüknek igaza van. Az állatorvosnak abban, hogy egy jól beállított tápanyag – fehérjékkel, vitaminokkal, zöldfélékkel, miegyébbel – valóban fedezi a kutyus energiaszükségletét, Önnek pedig abban, hogy a kutyát nem tekinti haszonállatnak, akit csupán csak „takarmányozni” kell. A „tápnak” semmi köze a gasztronómiához – az Ön kutyája, szerencséjére, ismeri a kulináris élvezeteket is...