Családnevekben a múlt

A leggyakoribb magyar családnév a Nagy – több mint 240 ezer előfordulással –, nem sokkal a nyomában a Kovács és a Tóth következik. A negyedik leggyakoribb a Szabó, ezt követi a Horváth, a Kiss, a Varga, végül pedig a Molnár, a Németh és a Balogh zárja a sort. A szerző, Hajdú Mihály kitér arra az érdekességre is, hogy Európában csak a magyarok használják úgy a nevüket, hogy elöl a családnév és ezt követi a keresztnév.

Az Ács, a Kovács, a Varga, az Ötvös foglalkozásra utaló, közismert családnevek. Ugyanígy a ritkább Patkó vagy Süveges is. Hasonlóképpen foglakozást őriznek a következő német nevek is: Zimmermann (ács), Jéger (vadász), Fischer (halász), Müller (molnár).

A balog balkezest, a vörös vörös hajút, a kondor göndör hajút, a szemők pedig nagy szeműt jelent a családnevekben. A Cseh, Lengyel, Orosz, Oláh, Polák, Rácz, Tatár nevek népcsoportra utalnak csakúgy, mint a Kun, a Székely, a Hajdú és a Jász nevek is. Érdekes, hogy Ukrán és Szlovák családnevünk viszont nincs.

Azt gondolhatnánk, a Császár, a Király, a Herceg, az Érsek, vagy a Gróf nevet viselők egykori őse valaha császár, király vagy éppen herceg volt. Ám a kötetből kiderül, hogy nem erről van szó: az ilyen nevek viselője a császár, a király, a gróf szolgálatában állt, oda tartozott.

Külön érdekessége a kötetnek – amely a TINTA Könyvkiadó gondozásában jelent meg –, hogy bemutat olyan neveket is, amelyek már régen kihalt szavakat, illetve foglakozásokat őriznek. Ilyen például a Soltész, amely falubírót, a Bacsó, mely számadó juhászt, a Kaszab pedig mészárost jelent. A Bakos név viselőjének őse pedig valaha olajütő mesterséget folytatott.