Ingyen segít: Senior Mentor Program

– Megdöbbentő, hogy a csaknem nyolcszázezer általános iskolás gyerek mintegy hatvan százaléka nem jár délutáni egyéni foglalkozásra, miközben ijesztő méreteket ölt az olvasási és szövegértési nehézségekkel küszködők száma. Nekik kell valaki, aki csak velük törődik, csak rájuk figyel – mondja Aichelburg Márton, a Senior Mentor Program kitalálója.

A külföldi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az ötvenöt év feletti korosztály átlagon felüli elkötelezettséggel figyel a diákokra. Őket keresik meg, hogy tudásukat és újonnan támadt szabadidejük egy részét a nebulók szolgálatába állítsák.

– Jelenleg negyven tagot számlálunk és nyolc általános iskolában működünk – mondja Aichelburg Márton. – A mentorok nem helyettesítik a tanárokat, hanem újfajta együttműködésbe fognak. Vannak egyfelől a jól képzett nevelők, akiknek nincs lehetőségük minden rászoruló gyerekkel külön foglalkozni, másrészt pedig a nyugdíjasok, akik két-három gyereknek kapaszkodót nyújtanak a tanulásban, a kapcsolatteremtésben.

A mentorok, ha szükséges, részt vesznek a tanórákon, tanári értekezleteken. Mindegyikük maga határozza meg a foglalkozás időtartamát és gyakoriságát, a hangsúly a rendszerességen van. A mentor vállalja, hogy a tanévben mindvégig foglalkozik a rábízott gyerekkel.

Ahhoz, hogy valaki mentorrá váljon, nem feltétlenül szükséges pedagógiai tapasztalat. Található közöttük orvos, közgazdász, atomfizikus, szociológus. Természetesen kapnak segítséget: szakemberekkel konzultálnak, havonta egyszer kötelező tréningen vesznek részt.

Aichelburg Márton úgy tapasztalja: a tanárokban erős az ellenérzés a program iránt. Úgy érzik, a külső segítség szükségessége a munkájukat minősíti.

Nagy szerencse, ha az igazgató nyitott a programra – mint Székely Zsuzsanna, a kőbányai Kápolna Téri Általános Iskola vezetője:
– Nevelőinknek egyszerre sok tanítvánnyal kell foglalkozniuk, kevés a lehetőségük pluszfigyelemre. S nem csupán az olvasás, számolás gyakorlásáról beszélhetünk: a mentorok szinte pótanyaként működnek.

A programban részt vevő gyerekeket az osztályfőnök jelöli ki:
– Nehéz a választás, mert szinte mindegyikük segítségre szorul – mondja Bartók Klára osztályfőnök. – A szülők részéről nem éreztem ellenállást, bár eleinte tartottam tőle.

A mentorok írott „szerződést” kötnek a gyerekekkel, célokat tűznek ki maguk elé. Hogy mennyi időt töltenek együtt, megállapodás kérdése:
– Úgy látom, napi fél óránál többet nem érdemes – mondja Ráczkevi Ágnes mentor. – Délután már fáradtak, ezért is próbálok játékot csempészni a foglalkozásokba. Mesekönyveket olvasunk, gyakran játsszuk, hogy én vagyok a diák, ők a tanárok. Hétfőtől csütörtökig négy gyerekkel foglalkozom.

Nehéz más utat mutatni a nebulóknak, mint amit otthon látnak:
– A nagyobb testvérnek gyakorta erős a visszahúzó ereje. Ciki tanulni, olvasni, s ezt gyakran hangoztatják is a kicsik. Beszéltem idősebb testvérekkel, meglátjuk, milyen eredménnyel – teszi hozzá Ágnes.

A mentorok a munkájukért nem kapnak fizetést, jutalmuk a gyerekek sikere. Egyikük azt vallja: „Nagyon kell szeretni a tanítványokat, hogy fejlődést érjünk el. S nálunk szeretetben nincs hiány.”