Peugeot 5008 1,6 HDi: négy gyerek, négy kerék

A franciák a legerősebb nemzet az egyterűek világában, náluk amolyan nemzeti büszkeség e vonal. Nem véletlenül. a kategória születésénél is ők bábáskodtak a kilencvenes évek közepén, mostanra pedig rendesen megtanultak a családok kedvére tenni. A Renault Scénic és a Citroën Picasso modellek mellett végre a Peugeot is képes letenni valami jelentőset az asztalra az elavult és érthetetlenül drága (emiatt nagyon ritka) 807-es mellé.

Az 5008 folytatja a 3008-cal elkezdett hagyományt, miszerint csúnya, de franciáktól eddig soha nem tapasztalt minőségben építették meg.. Sem elölről, sem hátulról nem mondható szépnek, de van egy barátságos megjelenése, így aztán megértem azokat az ötéveseket akik rajongani tudnak érte. Itt-ott akadnak szép részletek, az összhatás meglehetősen dinamikus, s a képeken jóval nagyobbnak hat, mint élőben. Persze ez nem azt jelenti, hogy kicsi, hiszen műszakilag sok mindenben azonos a C4 Picasso-val.

Ahogyan kívül, belül is a másik öszvér, a 3008 köszön vissza. A szinte 45 fokban döntött műszerfal például egy az egyben ugyanaz, rajta – egy sorban a sok kapcsolóval, ami jól néz ki, de kicsit nehézkesen értelmezhető. Ülni egyébként kifejezetten jó elöl, s olyan öblös rekesz található a két ülés között, hogy a félliteres kólámat hosszú percekig kerestem benne. A műszerek nagyon tetszenek, a klasszikus kör alakú órák az egyszerű fehér megvilágítással egy kategóriával feljebb is elmennének. Van head-up display ami a szélvédőre vetíti a sebességet, s bátran kijelenthetem: van értelme. Tényleg segít, hogy nem az órára kell pillantgatni, hanem folyamatosan látjuk a szemünk sarkából,mennyi az annyi. A legolcsóbbnak tűnő hifi berendezés is sokkal jobban szól, mint azt ránézve gondolnánk.

A hátsó sorban is tisztességes a hely, három egyforma ülés van itt: úgy 170 cm-ig kényelmesek, afelett kicsit rövid az ülőlap. Nem sok felárért (150 ezer forint) kérhetünk plusz két ülést a harmadik sorba, melyek nagyon ügyesen vannak elrejtve a padló síkjába. Ilyenkor a második sor székeit egyenként is tologathatjuk, így nagyobb lehet a lábhely, de azért ezek felnőttnek rövid távon is kényelmetlenek – a Dacia Logan MCV nagyszerű helykínálatát nem tudják felülmúlni. Szóval variálni lehet itt mindent, s öt üléssel szép nagy csomagtartónk is marad.

Az 1,6-os HDi inkább az ész, mint a szív választása, a 110 lóerő elég egy családi kiránduláshoz, de nem szereti, ha kinyomják a szemét, s a hangja sem olyan lelkes ilyenkor. Autópályán is inkább nyugodt haladásra való, de azt nagyon jól tudja, igazi kényelmes utazóautó. Fogyasztása hozza az ipari átlagot, 6 és fél liter gázolaj vegyesben, amire se jó, se rossz pontot nem adhatunk.

A váltó és a futómű igazi franciás, vagyis előbbi időnként kicsit akad, utóbbi meg jó puha. Vezetni nem igazán nagy élmény a családi Peugeot-t. Kicsit szintetikus a kormány, de a hirtelen irányváltásokat jóindulatúan viseli. Kulturált autó az 5008, különösen tetszik benne, hogy nem az a jövőre széthullós fajta. Ja és amit külön szerettem benne, az az, hogy valamiért nem irígységet, hanem szimpátiát vált ki az emberekből.

Érdekes lehet még az 1,6 HTP turbós benzines változat is, de az szinte ugyanannyiba kerül, mint a tesztelt dízel. E gazdag felszereltséggel egyébként csaknem 6 és fél milliót kóstál, de már egymillióval olcsóbban is megkaphatjuk kicsit kevésbé jól felszerelten, 1,6-os benzines alapmotorral. Végkövetkeztetés: négy gyerekkel nem kell nagyobb, jobb, kényelmesebb panorámás családi teherautó.

Bármelyik fotóra kattitntva megnyílik a képgalériánk!