Honda Civic 1.8: több ezer éves sólyom

A piramisos mondat persze csak vicc, de jól érzékelteti a döbbenetet, amit 2005-ben okoztak a japánok. Bemutatták az akkor új Civic-et, s mindenki hátrahőkölt: ezt most komolyan gondolják-e? Annyira újszerű volt a külső  – a belsőről nem is beszélve –, hogy senki sem tudta hova tenni. Olyan hírek is felröppentek a piaci bevezetés után, hogy a Toyota újra átdolgozza az akkor még szupertitkos Aurist, hogy méltó konkurenciát tudjon állítani a Hondának. Nos, maradjunk annyiban: a Corolla-utód nem versenytársa a Civicnek.

Persze nyilvánvaló, hogy mindenkinek nem tetszhet a dolog, de sokat beszéltünk róla akkor, s még most is kérdezgetnek, akik beültek mellém egy-egy útra. A Corolla megmaradt a konzervatívabbak autójának, szépen fogy azóta is, de a Civicet is vették, akiknek tetszik az UFO-forma, a kardpengére hajazó fényszórók, vagy a háromszög alakú dupla kipufogóvég (az 1.4-es alapverzió esetében csupán fájó műanyag betétet találunk itt). Kívülről tehát hiába számít már korosnak, mégis kívánatos, egyáltalán nem néz ki divatjamúltnak. A formának persze megvannak a maga hátrányai is: például az orr-rész – a plexi mögött lévő Honda-logóval – csak egyben cserélhető horribilis összegért, amire sok tulajdonos is panaszkodott. A kerek hátsón található osztott szélvédő pedig borzalmasan rossz hátralátást ad  – sokan szeretik egyértelműen látni, hogy mi vagy ki jön mögöttük, de ez itt kissé nehézkes. A tolatóradar viszont széria a ráncfelvarrás óta. A hátsó ajtókon nem szokványos kilincseket találunk, s ezzel kicsit kupészerűbb az autó.

A beltér olyan, hogy a párizsi autószalonon mindig szerepelnek tanulmánymodellek, melyek kevésbé futurisztikusak. Elképesztően hat a körülölelő ívekből kialakított, vezetőcentrikus műszerfal, s a kulcs behelyezésére feléledő kék-fehér műszeregyüttes. Szerencsére azért egy-két dolog visszaránt a valóságba. Ilyen például a viccesen értelmetlen kulcs, amit behelyezünk, elfordítunk, ezzel gyújtást adunk, majd a bal oldalon található start gomb benyomásával indítunk. Most akkor vagy kulcs és hagyományos indítás, vagy gomb – a kettőnek együtt nincs sok értelme. Hasonló még belül az átlagos műanyag-felhozatal, vagy első ajtókon a gyönyörű, de vacakul használható kilincs. A kormány a kategória királya: kellemes fogású, szép és minden egyértelműen kezelhető. Gyorsan megszokható, újdonság, hogy a kétzónás klíma a jobboldali ajtóról is vezérelhető. Az összbenyomás modern és sportos – vagy tetszik, vagy nem, középút nemigen van. A tesztelt modellben volt még üvegtető is, ami jó dolog, kár, hogy – a franciákkal ellentétben – középen kettéosztották, így nem egy nagy, hanem két kisebb üvegfelületen süt be a nap.

A Honda mindig nagy hangsúlyt helyezett a vezetési élményre, itt sem hazudtolják meg önmagukat. Jó a Civic-et vezetni, az 1.8-as 140 lóerős egység kellemes társ, bár nem érezni annyira erősnek, mint a 140 dízel-lóerőt. A kanyarokban nehéz kihozni a sodrából, a futómű kemény, nem igazán szereti a hazai úthálózatot. Nálunk nyolc liter felett fogyasztott városban, ami a nagy ipari átlag, ezért nem kap a Honda se piros, se fekete pontot.

A gazdagon felszerelt alap Civic nem olcsó, még az 1.4-es motorral sem. Listaáron épp ötmillió alatt marad, de az 1.8 Sportért pedig 5,5 milliót kell letennünk az asztalra. Ennyi pénzért pedig már lehet válogatni e kategóriában lényegesen kevesebbet fogyasztó dízelek közül is.

Hamarosan pedig érkezik az új Civic – ez év végére mondják a premiert – mit mondjak, kíváncsian várom, miben lesz képes felülmúlni az elődjét...

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!