Miért omolhat össze egy tökéletes házasság?

Ön is többször megírta a véleményét ezzel kapcsolatban, és úgy veszem ki, sajnálja ezt a helyzetet. Én már, 37 évesen, egyre inkább megértem azokat, akik nem bíznak a házasság intézményében. Egyszerűen akármerre nézek, nem látok egyetlen jó házasságot sem. Sem a rokonságom, sem a barátaim, sem a munkatársaim körében.

Azt hittem, mi leszünk a kivétel. Minden, minden egyezett: iskolai végzettség, családi háttér, anyagi helyzet, világnézet. Ugyanazokat a könyveket, filmeket, zenéket szerettük, barátaink közösek voltak, ugyanazt vártuk a jövőtől. Tizenhat éves korunktól együtt jártunk, 23 évesen összeházasodtunk. Egy fiút, egy lányt akartunk. Sokat sétáltunk egy Buda környéki sváb faluban, arról ábrándoztunk, hogy majd veszünk ott egyszer egy szép parasztházat. Harmincéves korunkra meg is lett mindenünk. Két egészséges, szép és okos gyerek, egy fiú, egy lány. Megvettük a százéves sváb házat, gyönyörűen felújíttattuk. Értelmes, jó munkánk volt, férjem karrierje is beindult.

És aztán, egyszerre vége lett mindennek. Férjem 36 évesen beleszeretett egy 25 éves, szingli kolléganőjébe. „Neki is joga van a szerelemhez!” felkiáltással egy hét alatt elköltözött. És – húsz év után – el is tűnt az életemből. Ennek már egy éve. A gyerekekkel tartja a kapcsolatot, de inkább csak kötelességszerűen. És nem tudok megbocsátani. Igyekszem leplezni, de örökké ezen töprengek. Megaláztak, eldobtak, és sajnos nem csitul bennem a keserűség. Már a gyerekeim is a szememre hányták: anyu, te mindig dühös vagy…

Üdvözlettel: Mónika

Kedves Mónika!
Nehéz mit válaszolni szomorú-keserű levelére. Érthető, hogy ennyi együtt töltött év után becsapottnak, megalázottnak érzi magát. Ha a megcsalt fél teljesen gyanútlan – hiszen ő boldog és elégedett a kapcsolatban –, teljes joggal érzi árulásnak, hogy a másik elhagyja. Ráadásul egy szerelmi fellobbanás miatt dobja oda egész addigi életét, ami nem volt sem boldogtalan, sem értelmetlen.

De most már megtörtént, Mónika. A válásnak is megvan a gyászideje, csakúgy, mint a halálnak. Úgy mondják a szakértők, ez is két év. Így nézzen vissza a maga mögött álló évre, és fogadja el, hogy még nincs vége. De aztán lassan enyhülni fog a fájdalom és a düh. A gyerekei érdekében is túl kell lépnie a sérelmén, nekik nagyon káros ebben a feszült légkörben élniük. Maga erős asszony, meglátja, sikerülni fog.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes