Amikor az anya újra fiatal

Negyvennégy éves, elég jó alakú, csinos nő. Sajnos azonban olyan kétségbeesetten próbál fiatalnak kinézni, hogy gyakran túllő a célon, és tininek öltözik. De a fő bajom az, hogy összeállt egy 22 éves fiúval. Ha egy rendes, korban hozzáillő, normális férfit választana, örülnék, hiszen nem maradhat örökre egyedül. De emiatt a fiú miatt – nevezzük Tominak – az emberek kinevetik, megszólják, a háta mögött kigúnyolják. Fáj látnom, hogy veszti el anyám fokozatosan a köztiszteletet. Ez a fiú, aki ráadásul olyan alkat, hogy nem a barátjának, hanem a fiának néz ki, nem dolgozik rendesen, anyu tartja el. Műveletlen, iskolázatlan, modortalan fickó, már börtönben is ült – egyszerűen nem értem, hogy az apám után hogy élhet egy ilyen senkivel?! Amúgy Tomi mézes-mázos anyámmal, mások előtt is turbékolnak, anyu úgy vihorászik, mint egy kamaszlány. Én mégis észrevettem, hogy a fiú lopva méreget, próbál velem jópofizni, bár én levegőnek nézem. Ez így tart nyár eleje óta. Most szerencsére kollégiumban élek, de már előre ódzkodom a szünidőktől. Azt hiszem, már haza se megyek…

Üdvözlettel: Krisztina

Kedves Krisztina!
Sajnálom magát, hogy édesapja elvesztése után most azt kell éreznie, hogy elveszíti édesanyját is. Legalábbis azt a köztiszteletben álló, normális, értelmes nőt, aki mindaddig volt, amíg bele nem esett ebbe a Tomiba. Nem akarom mentegetni anyukája kissé megzavarodott viselkedését, csak segítenék megérteni.

Adott egy 40 évesen özvegyen maradt, csinos, fiatalos nő, aki megijedt, hogy lezárult az élet, holott ő még szerelemre, ölelésre, törődésre vágyik. A fiatalembertől ezt megkapja, s ez boldoggá teszi. Nem gondol a jövőre, nem gondol arra, hogy egy ilyen fiatal és pláne ilyen karakterű férfi semmiképpen sem lehet az igazi társa. S arra sem, hogy ebben a kapcsolatban csak ő veszíthet, de sokat. Az még nagyobb baj, hogy a lányára sem gondol, aki szégyenkezik miatta.

Hát mit is mondjak Önnek? Valószínűleg én is azt tenném, amit tervez. Hátrébb húzódnék, nemigen mennék hozzájuk, hiszen nem lehet nagy öröm asszisztálni egy ilyen kapcsolathoz. Ha megteheti, tegye. De azért ne szakadjon el teljesen az édesanyjától, ki tudja, hátha nemsokára felébrednek ebből a rossz álomból. És akkor az édesanyjának szüksége lesz a már felnőtt gyermeke vigasztalására.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes