Nissan Qashqai: újra itt van

Minden facelift, más néven ráncfelvarrás arról szól, hogy a modellciklus felénél megnyomják az eladásokat. Ezzel párhuzamosan pedig a leváltott modellt elavulttá teszik. Amire még tavaly azt mondták a reklámok, hogy ez a tuti, mára már nem az. De van helyette szebb, gyorsabb, újabb. Mi pedig bedőlünk és ha tehetjük megvesszük az „új” modellt, ami persze tényleg jobb minden szempontból. Egy kicsivel.

A Qashqai például elölről abszolút előnyére változott, az eddigi kissé darabos dizájn a múlté, finomabbak a vonalak, szélesebbnek és laposabbnak láttatja magát szemből.

Agresszívebb is, az eddigi kissé kifejezéstelen arcot felváltotta egy morcosan előremeredő ábrázat. A motorháztetőn lévő két gyűrődést imádom, szerintem a legszebb részlet az egész autón. Oldalról és hátulról az átlagos szemlélődő már nem fogja észrevenni, hogy új modellel van dolga: minden a régi, hiányolom is, hogy a csúnyácska hátsó lámpákat nem cserélték le. Maga a karosszéria valahol a személyautó és az SUV között van a nagy kerekek és a nagy műanyag elemek körbe a kocsin mindenképpen segítenek a padkázásban és védik az autót a karcolódástól.

Elegáns és visszafogott a Nissan városálló terepjárója belülről, de nagy katarzist nem okoz ha beülünk. Egy szembetűnő változás van, ami nem feltétlenül öröm: az eddigi navigációs képernyő a műszerfal tetejéről jóval lejjebb költözött és össze is ment. Kényelmetlenebb így használni, kicsit is rosszabb szemmel pedig kifejezetten zavaró lehet a térképet böngészni. Cserébe érintős, nagyon egyszerűen kezelhető és mindent tud amit kell: USB, iPod csatlakozás, Bluetooth, ja és persze szépen is szól. Tárolórekeszből is valamennyivel több lett, mondjuk a középkonzol újítása a nagyjából 10 köbcentis luk még a mobilomnak is kicsi. Nem, nem egy féltégla 1994-es Nokiát használok. Hely bőséggel akad elöl-hátul, nem volt gond 190 cm-es családtagjaimnak sem az elhelyezkedéssel, egyedül a fejtér a kevés, hála az üvegtetőnek. Egyébként a panorámaablak jó hangulatot csinál, de a hátsó sorból élvezhető igazán. A csomagtartó 410 literes, ami kevesebb, mint az elvárható, de azért nem katasztrófa.

A kétliteres, 150 lovas dízel minden igényt kielégít, de nekem még mindig kicsit zajos, különösen alapjáraton. A Renault-tól származó motor egyébként nagyon rendben van, alacsony fordulaton is nyomatékos, a hatfokozatú váltóval meg egyenesen szuper, autópályára, mert 130-nál kellemesen halk, és még van erőtartalékunk is.Kicsit drága a 4x4 rendszer, 650 000 Ft-ért viszont nagyjából mindent tud. Alapállásban elsőkerékhajtást kapunk, van automata állás amikor szükség esetén kapcsol bel, de a Lock-kal állandóra is tehetjük. Ilyenkor azért a 20 %-os többletfogyasztásról nem szabad megfeledkezni. Vezetni nagyon szerettem a Qashqait, egész élvezetesen tud kanyarodni, nem kell félni a fekvőrendőröktől a nagy kerekek miatt, az emelt hasmagasság jobb rálátást ad a forgalomra, mégis puha, személyautós benyomást kelt, ha benn ülünk.

Az autó ára tág határok között mozog, az 1.6-os alapmodell már ötmillió alatt elvihető, de a rendesen felextrázott tesztautó már közelebb van a kilenchez, mint a nyolchoz. Ennyiért kicsit sok, de mondjuk az 1.5-ös dízel 110 lóval, közepes felszereltséggel 6,4 Millióért jó vásárnak tűnik. Persze az egész facelift nem változtatott semmit a véleményemen, hogy kategóriájában a Qashqai a nyerő. Igaz, hogy a Nissan szerint nincs még egy ilyen kategóriájú autó, én azért ide sorolom a Ford Kugát a Volkswagen Tiguant, a Peugeot 3008-asát, de a Mitsubishi Outlandert is. Mégis a Qashqai az, amelyik szerintem tényleg városba való, kifinomult, nem fellengzős terepjáró, de strapabíró és valahogy szerethető autó.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!