A legszörnyűbbek a reggelek

Csöng az óra – kikapcsolom hát. Lemegyek a konyhába, ahol senki nem vár, és nem kell senkinek sem kenyeret kennem, hogy aztán falatonként nyújtsam neki, s csak a kisebbeket magamnak. És amikor elindulok, senkinek nem kell búcsúkekszet adnom; nemsokára jövök haza, addig légy jó, Simonka.

Mert Simonka, aki éppen hét éve, a Kutyaposta indulása óta vigyázza itt, a rovat tetején hétről hétre, hogy miről is folyik nálunk a szó, ma egy hete, hétéves korában meghalt. Operálhatatlan és az élettel összeegyeztethetetlen daganat volt a gyomrában.

Hogy mi lesz a kutyád halála után, azt hiszem, erre nem lehet felkészülni. Különösen nem, ha mindez váratlanul, két nap alatt történik, mint ahogy történt velünk. Hogy reggel elviszed a dokihoz, és délben üres pórázzal mész haza…

És akkor belátod, hogy a ház sem otthon többé, nélküle. Mert azt a kedvességet és azt a szeretetet, amit csak egy ilyen négylábú, szőrös gyerek képes nyújtani, senki mástól nem kaphatod meg.

Amikor három hónaposan hozzánk került, az első este – bár addig nagyon bátran viselkedett – pityeregni kezdett. Nálunk nem sír kutyagyerek, jelentettem ki, és az ágyamba vittem. Nem is sírt, soha többé. És azóta tart ez a reggeli szertartás, az általa kifejlesztett ébresztés, a morgással egybekötött takaró- és fülhúzogatás, a rám fekvés, a papucsozás – ami a legvacakabb, sötét és fagyos reggeleket is napsütésessé varázsolta.
Igen, a legszörnyűbbek a reggelek. Meg az esték. És ami köztük van…

Mongóliában, amikor egy kutya meghal, magasan a hegyekben temetik, hogy ember ne taposson a sírjára. A gazdája a fülébe súgja, hogy várja, hogy azt kívánja, a kutya következő életében emberként térjen majd vissza hozzá. És akkor a kutya lelke kiszabadul a körülöttünk lévő világba. Kiszabadul, hogy végigszáguldhasson a mezőkön, hogy élvezze a földet, a szelet, a folyókat, az esőt, a napot, és a lelke szabadon szárnyal, amíg csak készen nem áll az újjászületésre. Mások meg a kutyamennyországban reménykednek.

Nem vagyok mongol, nem kell Simonember. Nekem ő jó volt, ahogy volt. És aki még életében elhozta nekem a kutyamennyországot. Itt, ezen a földön.